Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Új sváb községek keletkezése az 1750-es években

130 rapodtak lako6számban. Mellettük virágzó új sváb községek létesültek, mint az újra svábbá lett Nagykároly, az ecsedi vétellel szerzett Vállaj, Gilvács, Kálmánd, Királydaróc, továbbá a Károlyibirtokokon kívül eső szilágymegyei Tasnád. Végre ide számítandók még a később kifejtendő turterebesi és szakaszi sváb telepítések, amelyek szintén Károlyi Ferenc idejében (1745 ós 1749) kezdődtek. Mielőtt emez új községek telepítésének ismertetésére térnénk át, vessijnk egy pillantást az országos német telepítések menetére Magyarország többi részeiben! Gróf Grassalkovics, a magyar udvari kamara elnöke, az 1750-es években is folytatta a német telepítéseket Bács-Bodrog és Arad megyékben egészen 1762-ig. Baden-Durlachból is szakadatlanul érkeztek a protestánsok Erdélybe 1763-ig. Ezeken kívül 1751től 1763-ig több ezer osztrák protestáns is jött Erdélybe. Szabolcs megyébe 1754-ben nagyobb számú német telepes szállott.

41

3 41

3 A német telepesek községek szerinti elosztása a következő volt: Arad megyében: Menyháza (1760); Bács-Bodrog megyében: Zombor (1751), Bácsordas (Karavukovo 1755), Veprőd (Veprovác) 1760 (V. ö. Kaindl Frigyes idézett művének II. kötetét, 98—103, 177—179, 180, 193. old.).