Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Keéky István: A simófalvi prédikátor (vers) - Stoll Ernő: Vármegyei tanitóegyesületek a népoktatásügy, a társadalom és a tanitói közérdek szolgálatában

F.z a magyar tanítóságnak nemcsak hazafiúi kötelessége, de önmaga iránti is. Mert ne feledjük Diesterweg mondását: A néptanítóság helyzete csak akkor javulhat, ha maga a néptanítóság megtudja a nép műveltségének fokozása által a néppel értetni, hogy mily áldás a népoktatás, mily áldás a népműveltség. És végül a tanítói közérdeket csak úgy szolgálhatja a vármegyei tanítóegyesület, ha nemcsak lelkesülni, de áldozni is tudó tagjai is vannak, kik megadják «A Magyar Tanítóegyesületek Országos Szövetségéinek azt az anyagi támaszt, melyet ügy ez, mint hivatalos közlönye, a «Tanítók Szövetsége», e messzehangzó sajtóorgánum kiván: A tanítóegyesületek harcához is, mint a néepk harcához, a Montecuccoli sokszor hangoztatott eszköze: a pénz kell. Csak az alacsony, hottentottai horizont nem érzi, nem látja be a közjónak az egyénre háramló jótékony hatását s minden közintézménytől irtózik. Itt van az Eötvös-alap, melyet minden tanítónak, mint szeretet intézménynek támogatnia és erősitennie erkölcsi kötelessége lenne. Werner Gy. munkájában felemlíti e bajokat, de kérdi: hol a többi? A délmagyarországi tanitóegylet 1883-ban felszólította a tanítóegyesületeket, hogy megyéjükben árvaházat alapítsanak. De sem ez nem létesült, sem az országos tanítói árvaház az egyesületek által támogatásban nem részesült. Árvaházi alapítványoknak nincs semmi nyoma. Itt csődöt mondott gyakorlatban a könyörülő emberszeretet hatalma; de annál több van a Shakespere-i szó, szó, meg szó--ból. Hol van az, ki alvásából felkölti az Önsegélyzőt ? Hébehóba olvashatni az e célra szánt összegek nyilvános nyugtázását, de aztán, mint Arany esti bogarának nagyot koppanása után — csend van. Az ország több vidékein alakultak az u. n. takarékmagtárak és tanítói gyámoldák. Összehordták a szemes életet, kezelték híven és gyümölcsöztették, hogy másokon és magukon, tanítói öz~521