Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Tartallyné Stima Ilona: Reggeltől-estig

Újra egy piros hullám lobbant az arcába Hátha nem is érdekli Erősst? Hátha udvariasság és egészen banális szavak, amelyeket mondott? S szemeinek döbbentően beszédes kifejezése, rajongó mélysége csupán természetes jellegzetessége arcának? De még sem lehet. Egészen új és lelkének szenzációja volt az a nagy és palástolhatatlan meglepetés, mely első találkozásuknál szinte zavarttá tette Erősst. Nem is tudott tovább az utcán maradni, elhalasztotta vásárlásait és haza ment. A levelet újra elolvasta, megmosolyogta és összetépte. — Jó, hogy el nem küldtem — gondolta. Friss levélpapírt vett elő. Lassan, gondolkozva irt: Igen tisztelt Uram! Kár, hogy estéíyemen meg nem jelenhet, azt hiszem, nélkülözni fogjuk, nélkülözni fogja az a társaság, amelynek összejövetelein Ön majdnem mindég jelen van. Hogyan fogja önmagát s minket kárpótolni? Budapest Üdvözli: Marosföldy Kamilla. Nos, ebből tisztán és világosan megértheti... hogy ... igen, hogy tulajdonképen érte, miatta rendeztem most ezt az estélyt. Az ő szavait szeretném hallani, mely a fénynek fényt ad s a hiúságok örvényébe elmerült lelket visszahívja egy új világba. Az Asszony-báb megszűnik és Asszony-ember lesz belőle, akit a selymeken, a táncon, s az esti fények káprázatán kivül érdekelni fogja az élet, mely belülről fakad. Egy furcsa kis harang megkondult s eltemet valamit, ami erőltetett és torz volt. 91