Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

ábrándozott, hanem, egy nagy, szabad független ország képe is ott lebegett szemei előtt. Ha a közjogi harcok villámokat is löveltettek szeméből, voltak percek, mikor pihenni kisétált az akáclombos városvégi csendes utcákba. Ilyenkor valami különös komoly mosoly ömlött el arcán. Eltűntek a villámok a szemekből és a szivárvány biztató lágy tónusu szine jelent meg, hogy a múzsák édes-bús, lágy fuvola hangú szinei születhessenek meg ajkain. — Igy látom én ma is a Nyírvidék .sárguló foliánsai között a Milotay, meg a többi ifjú titán arcát. Hiába mondják nekem, hogy ezüstösek lettek a fekete hajfürtök, meghajlottak a délceg alakok, a ruganyos léptek átváltoztak apró, szapora, gáláns világfiak feje felett elröppent esztendők hosszú sorára emlékeztető jellegzetes öreguras lépéssé, nem hiszem én azt! Nekem ezek a foliánsok a tavaszról, a lüktető életről, sejtelmes májusi estékről regélnek, amikor deli leventék súgnak édes szavakat szemérmetesen piruló kenderszöszke lánykák fülébe... Csicsergő madárdal, akácillat árad, hegedű kacagó vígsággal, pajzánul veri fel az est áhitatos csendjét... Nem, nem, ez nem az ősz didergő, párás légköre! A tavasz, az örökélet bíboros hajnala ez!... A Giardinetto rovat írója (Pataky István kir. törvényszéki biró) hétről-hétre szellemes sziporkával árassza el a lapot. Mindent meglát, és mindenhez van valami hozzáfűzni valója, természetesen az élcek nyilai röppennek ki tollából, anélkül azonban, hogy valakit érzékenyebben sebeznének. Az év halottjai. A közélet ismertebb egyénei közül ez évben is kiszólítja a halál az ő kiválasztottjait. Szunyógi Szunyoghy Bertalan földbirtokos, volt főszolgabíró, törvényhatósági bizottsági tag március 23-án, életének 58-ik évében halt el.