Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

lelkésze, Bartholomaeidesz János. Önző korunknak azt az ele mét képviselte, mely — mint a drágakő a bánya értéktelen, kövei között — fényt, világot vet még erkölcsi homályban élő társadalmunkra is, melynek megtudunk bocsátani, ha látjuk, hogy nagy tévedései mellett ilyen alakokat is tart felszincn Mert az elköltözött számos kiváló tulajdonai mellett talán nemes humanismusa, önzetlen felebaráti szeretete volt az a mindenkit megkapó elbűvölő vonás, mely lényéből kiáradt s vele szemben mindenkit tiszteletteljes hódolatra késztetett... Nagy volt a munka szeretetében is. Fáradhatatlan kötelességei teljesitései körül csodálatosan friss — még aggko rában is — a tevékenység mezején. Valóban e téren Isten különös kegyelmével dicsekedhetett. Mert keveseknek adatott meg, hogy az emberi életet szokásos tartamán tul is ennyire megőrizhessék testök-lelkök képességeit.« Meghalnak ebben az évben id. Bodnár István, Gencsy Béla, balkányi földbirtokos, a szabolcsi szabadelvü-párt első elnöke, Bleuer Miklós, Haas Mór, tokaji Nagy Lajos, aki az 1849— 1868. években fejtett ki élénk tevékenységet vármegyénkben, id. gróf Vay Ádám, akiről a Nyírvidék a következőket irja: »Szabolcsvármegye közéletének régi harcosa dölt ki a sor ból, ahol elől állott, a legkiválóbbak közül való, a leghűségesebb: id. gróf Vay Ádám! Közel ötven év, amennyire életének köztevékenysége ki terjedt s ez ötven esztendő változó közviszonyai között, ami talán a legjellegzetesebb sajátossága volt a gróf Vay Ádám egyéniségének — s amin sem a magyar főúri nevelés ditvatja, sem a külföldi iskolák koptató hatása nem tudott sem erőt venni, sem változtatni: típusa volt és pregnáns képviselője a magyar főúr eszményi alakjának.« Az 1900. év neves cikkírói között is ott találjuk Kállay András volt főispánt, Jósa Andrást, Andrássy Kálmánt, Vietórisz Józsefet. 276