Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: Nyíregyháza az eszlári per éveiben

tartalma még nem látszik át. Bizonyosat tehát most sem tudhatni az oly nagy port vert és több tekintetben (nagyfontosságú ügy mibenlétéről. Bizonyosnak csak annyi mondható, hogy az eltűnt leány még mai napig sem került meg, dacára az árgusi nyomozásnak«. Scharf Móric, 'a főíanú. Később ezt a nagy feltűnést keltő hírt közli az újság : »Scharf Móritz, az eszlári események főtanúja, köztudomás szerint a megyei várnagynál gondos ellátás és ápolásban részesül és igen jól érezvén magát, sorsával teljesen meg van elégedve. Szellemi képeztetéséről akként gondoskodott a megyei kormányzó úr, hogy egy tanítót járat be hozzá, aki a. nyelvtan-, számtan-, történelem-, földrajz-, természetrajzból naponta órákat ad neki s gyors és élénk felfogása és a tanulásban való szorgalma által szép előmenetelt igér tenni. Amint halljuk, a pénteken itt járt Kozma m. kir. államfőügyész úr is meglátogatta és több kérdést intézett hozzá«. Vita a vérvádról a »Nyírvidék« Nyiltterében. Az eszlári pert megelőzően, már 1882-ben heves vita tombolt a körül a kérdés körül, amelyet Solymosi Eszter titokzatos esetével kapcsolatban, mint imbolygó lidércfényt fellobbantott az eltüntet elnyelő Tisza eladdig hírből sem ismert kis községe. A fellobbanó szenvedelem tombolásában a »Nyírvidék« szabad teret adott a vádaskodásokkal világszerte szembe szögezett kemény érveknek. A Nyilttérnek ezekben az években különösen élénk hasábjain talált publicitást a nagy vita. Weinstein Miksa nyílttéri levele önérzetes hangon és bátor argumentálással száll szembe a rituális gyilkosság vádjával és a »Nyilttér«-ből kövér fekete betűk messzehangzóan hirdetik a következő kijelentését: »Az ország-világ szine előtt ünnepélyesen kijelenteni, hogy amilyen bűnös a rituális gyilkosságban a tiszaeszlári zsidók bármelyike, olyan bűnös én is vagyok«. 213