Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Szohor Pál: Nyíregyháza a Nyírvidék születési évében

vetlen az országraszóló hirü épület szomszédságában, északról egy keskeny utacska által elválasztva az előbbitől, van Nagykálló városának ismét egy díszes, emeletes épülete, a hajdani híres Kállay Miklós alispán és aranykulcsos s roppant gazdagságú úr volt tulajdona. Ez is potom áron megszerezhető volna papnöveldének. Sétakertül kínálkozik az »elizeum-kert«. Mindezt jelenlegi tulajdonosa, a minden nemes célokért lángoló kebelü úrnő s ritka magyar érzelmű honleány, a nemes cél iránt való érdeklődésből — illendő áron átengedné. Jelentős indokot lát a cikkíró Máriapócs közelségében is. Részletesen kifejti, hogy Nagykálló nagy görögkatholikus vidék centrumában fekszik s ez volna földrajzilag is a püspöki megye középpontja. Azután így folytatja: Van még egy indok Nagykálló mellett, amely azonban már nem kizárólag e város mellett szól; hanem közösen Dorog s Debrecen mellett is felhozható: a tiszta magyar, nagyobb részben kálvinista lakosság, melynek körében magyarosodni kell okvetlen mindannak, kit sorsa e városba vezényel; tehát a nemzetiségi indok. Itt reméli a legsúlyosabb csapást adni Nyíregyházának. Nagykálló 1605—1632-ig maga is hajduváros volt. Meg van az a szomorú nevezetessége is, hogy az a Kátai Mihály, ki Bocskai Istvánt — a híres szabadsághőst 1604-ben megmérgezte, itt várkapitány volt. De nevezetessége az is, hogy Debrecen lakossága 1669-ben az emberietlen Seidi pasa boszszuja elől a kállói várban keresett és talált menedéket; és hogy a kállói lakosság, mint végvár népsége két századon át úgy aratott és úgy szántott-vetett, hogy nyerge, kardja, folyton-folyvást vele volt, csatakészen állva minden percen az akkori villongós időkben. Alig lehet attól tartani, hogy e város valaha pánszláv eszmék és érzelmeknek talajul szolgáljon; ami szintén figyelembe veendő a püspöki székhely megállapításánál; nehogy a székhelyben Túrócszentmártont fogjon a vallásminiszter úr. 15