Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Bökényi Dániel: A triánoni határon innen és túl

íségek vigéeei behálózták Párist hamis nyilatkozatokkal: a székely, a szász, az erdélyi, máramarosi, bihari, nagyszalontai magyar az oláht kívánja urának, a felvidék tótja, ruthénja, magyarja a csehet imádja, neki más kenyéradó gazda nem kell sem Isten, sem Amerika szine előtt. A Bánát magyarja esküszik a rác fölényre, az illir kit imádna mást, mint a rácot ? A házaló politikai vigécek megfőzték Páris konyháján a gazdag menüs ebédet (a fekete levessel.) Tilinkós oláh tósztozott a második fogásnál, — dudás cseh a harmadiknál, — királygyilkos rác a negyediknél, — koncleső osztrák az ötödiknél. A menüs-ebéd Ausztria halottitora is volt. Magánérdek volt az egész párisi vendégeskedés. Ezért a magánvonatkozásu érdekhajszáért nagy kár volt nemzetek nyugalmát áldozatúl adni. A nemes lord Rothermere világ fülehallatára hangoztatta lapjában: «Csehszlovákia a maga létrejöttét mesterséges operációnak és a nemzetiségi elv megcsúfolásának köszönheti.» Európa közepén 1914., sőt 1918-ig egy Osztrák-Magyar monarchia volt. Ma a cseh, oláh, rác, osztrák ragyogóan szép szempárjaikért négy hasonló szövetű és egybetételü monarchia van, Magyarország nélkül. Az az egy sok volt Európának ? Nos, most a négy kedve szerint való talán Párisnak ? Prágának ? Lehet. Ezek az urak tapasztalatból szűrhetnék le azt az igazságot: országok alapja, biztonsága nem a fegyver, nem a szurony, nem az ágyú, hanem az egységbe forrott népakarat. Itt a földmives, iparos, kereskedő, tisztviselő munkája kovácsolhatja egybe az ország köveit, rakhatja épületbe az ország pilléijeit. Szuronyerdőtől még soha nem sarjadzott fel népboldogság. Igazi béke a szeretetből fakadhat. Hol a szeretet mostanában ? Európából száműzték. Hazavárják.. Nem jön. Fél a szurenyerdőktől. Miért jönne haza? dideregni? fázni? 165