Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Fehér Gábor: A Náci születésnapja

nyomta a tenort; ergó: nem a tenor volt gyenge, hanem a basszus tulerős. E közben végre csend lett. A fiuk felálltak és inkább kíváncsian, mint ijedten várták a fejleményeket. A rektor sápadt volt a haragtól. — Mit csinálnak itt az urak ? — kérdezte szigorúan. Náci előállott, hogy beszámoljon. Nagyon ideges volt az árva; ilyenkor pedig annyira dadogott, hogy alig lehetett hallgatni. Igy történt most is. Tisza azonban itt is közbeszóit, mint az előző napi szerencsétlen szónoklatnál. — Ugy látom, az én fáklyám világánál ünnepelnek a fiuk, — mondta —. És ha lesznek szivesek kinyitni az ablakot, mi is velük ünnepelhetünk pár percig. Valaki kinyitotta az ablakot. Balogh Ferenc pedig az asztal felé hajolt. — Legalább kinálják meg hellyel a miniszterelnök uratl — súgta bosszankodva. Aki az asztalfőn ült felugrott. Ellenben Gellért Náci csak :azt hallotta, hogy: kinálják meg a miniszterelnök urat. Nagy zavarba jött, de aztán mégis odamutatott az asztalra. — Tessenek csak használni, ami van, kérem szépen, — hadarta iszonyú zavarral. Tisza ránézett a dióra és — akkor mosolyodott el először. Ugy látszik, nem szerette a diót, mert nem reflektált rá, ellenben leült az asztalfőre Kiss Samu mellé nagyon ócska zsirárdi szalmakalapját óvatosan a térdeire fektetve. Hogy pedig éppen Kiss Samu mellé ült le, abból megint bajok származtak. Mert Samu .közben befejezte ugyan a Mungójápás Debrecenben cimü vezércikket, de azt zsebretenni bizony elfelejtette, úgyhogy az első kutyanyelv pontosan a sníníszterelnök elé került, mintha csak oda lett volna adreszszálva. Az meg ösztönszerű mozdulattal felvette és elolvasott belőle vagy két-három sort. Aztán letette a kéziratot és a 144