Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Fehér Gábor: A Náci születésnapja

A Náci születésnapja. (Rajz a debreceni diákéletből.) Irta : Fehér Gábor. Gellért Náci cigánybarna, hebri egyéniség volt; nagyevő s mégis sígír, mint egy keszeg. Úgyszólván mindig betegeskedett. Ha valamiféle betegség bejött a kollégiumba, az bizonyosan nála vizitelt legelőször. Különösen a hastífusz volt az, ami szinte rendszeresen üldözte Nácit. Egymásután három tavasszal feküdte végig ezt a betegséget, úgyhogy egy-egy abszencia alkalmával, amikor a professzor megkérdezte az elmaradása okát, kórusban ordították még a (legpelvhesebb gólyák és baglyok is : — Hasi hagymáz ! Hasi hagymáz ! A fiú különben egy szilágysági, istenhátamögötti kis faluból származott be a theologiára. Szülei földhözragadt szegények voltak; ő maga, a jámbor, ehhez a nagy szegénységhez még kiváltképpen lusta és ügyetlen is. Ekzisztenciáját rejtélyesnek lehetett mondani, különösen a ruházkodást illetőleg. Mivel új ruhadarabot sohase látott a testén senki, azt rebesgették, hogy a zsibogóból fedezi a szükségleteit. Ez bizony igaz lehetett, bár a valóságot senki se tudta biztosan. Akár így, akár úgy állott is a dolog, annyi tény, hogy szegény Náci nem volt valami különösen arisztokratikus jelenség és egyáltalán nem számított rá, hogy a születésnapi ünnepségén a magas kormány is képviseltetni fogja magát, mégpedig a nagy miniszterelnök, gróf Tisza István által. Már pedig mégis így esett. * 134