Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Borbély Sándor dr.: Biró előtt (vers)

S kiröppen onnan, elhágy, elszalad . . . Helyébe szél vág arcomba havat ! Ketten valánk. Félholtak mind a ketten. Már-már lerogytunk gyáván, önfeledten, Hogy zavaros veres szemünkre szálljon A fagyos, a hideg, végnélküli álom, Mikor a távolban imbolygó fényt láttunk. Bár már alig-alig vonszolt sebes lábunk, Siettünk mégis, ahogy tőlünk tellett. Tikkadt mellünkből a lehellet Gőzölögve és füstölve áradt, így értük el a malmot, vagy gyárat, Mely ott feküdt lomhán, sötéten A síkos, iszamós, zimankós útfélen. Éjfélre járt. Csupán csak egy szobában, Mely a komor telep bejáratánál van, Égett a mécses bágyadt világa. Én nem láttam, a pajtásom látta, Tekintete reátapadt merőn, Csak nézte-nézte félve, reszketőn : Előttünk alig három, négy tenyér, Feküdt a hóban egy darab kenyér. Elázott, mocskos, fekete darab, Mibe az eb is kétkedve harap, Ám nékünk ekkor mennyei manna ! Csak nézte-nézte és rá nem rohanna, Mert észre venném s osztozni kéne : Egymaga akart végezni véle ! Hanem későn volt, én is megláttam. Meggyökeredzett menten a lábam, És szóltam : »Ezen osztozunk, komám !« Ő így felelt : »Enyém, mert én találtam ám !«. 128