Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Jósa András dr.: Emlékeimből

Emlékeimből*) Egy mosolygós, szelid képű fiskális, meg egy haragos szemű professzor, a legközelebb múlt tavaszi szagú téli napok egyikén, amikor úgy déltájt, receptet és jó tanácsot adván már egy néhány különböző nyavalyában szenvedő embertársamnak, a második pohár sörnél tartám a siestát, megleptek engem a sörházban. Megrohantak, lefüleltek. Igy jutottam ide én most önök elé, mint fölolvasó. Ki fognak önök fütyülni, érdemem szerint ? Egész nyugodtan megtehetik. Nem az én füleimet fogja sérteni, de azét a két úrét, akik elcsábítottak engem ide a (felolvasó asztal elé, hogy e díszes társaságban a szépirodalom térségein csattogtassam szárnyaimat, ezeket a kortól, életgondoktól megkopott, leperzselt szárnyakat, amelyekkel magasra emelkedni már nem lehet. Nem is barangolok messze a tágas térségeken, hanem magamról fogok beszélni, akinek ifjú kora úgy hasonlít a mai öregéhez, mint egyik tojás a másik... tövises disznóhoz. Velünk született ösztön : megállani a saját lábainkon! Ebből az ösztönből fakad talán, hogy minden öntudatra ébredező fiúnak legkedvesebb olvasmánya Robinson Crouse. 1845-ben — miután principista és secundistaságomat Nagyváradon befejeztem — Pestre kerültem grammatistának, hogy syntaxista, rethorista, poetista, logicus és végre a nyolcadik osztályban philosophus lehessek. — Amivé azonban sohasem váltam. *) Dr. Jósa András felolvasása a Bessenyei kör 1899. márc us 4-diki estélyén. 114