Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai

65 noro, nüre szavak mind mocsarat, lápot, sárt, nyírkost, nedvest, mocsaras talajt jelentenek. A votják »nyur-kiz« mocsári fenyőt; a »nyur-muli« pedig mocsári bogyót, áfonyát, tehát hegyi, lápi növényt s a »nyures« egyenesen mocsarast jelent. Az ősmagyar nyelvben tehát a »nyír« szó valami hasonlót jelentett, mint a rokon nyelvekben, amit még bizonyít a nyírk, nyírkos, nyírok szavaknak a mai jelentése is. Már Munkácsi is a Nyír-ség, Nyír-egyháza stb. szavakban a mocsár és láp ősi alakját sejtette a nélkül, hogy a Nyírség természeti viszonyait ismerte volna. De ha a »nyír« szó eredetileg is a Betula alba-t, azaz a Nyírfát jelentette volna, akkor nem lehetett volna belőle képezni a »Nyírség«-et, hanem csak legfeljebb Nyír-est, vagy Nyír-jest. A magyar sohse nevezte a tölgyerdőt tölgységnek, fűzerdőt fűzségnek hanem tölgyes, fűzesnek. Ezek után ugy gondolom, bizonyosnak vehetjük, hogy az ősi »Nyír« és »Nyírség« szavak mocsaras, lápos területet jelentettek s ezek után van elnevezve ezen területek jellemző fája, a Nyír-fa, amely név tehát egyértelmű a láp-fa, vagy mocsár-fa elnevezéssel. Az ujabb időkben azután a »nyír« szó eredeti jelentése feledésbe ment s viszont a Nyír-fa használatánál a »fa« elmaradt, — hisz rendesen csak tölgy, kőris s bükkerdőkről beszélünk — s igy manapság már »nyír« alatt a Betula-t értjük. Helyesen tehát mindig Nyírfát és nem Nyírt használjunk. A Nyír és Nyírfa elnevezések tehát ezentúl is a lehető legszorosabb rokonságban fognak egymással állani, mert hisz utóvégre végeredményben teljesen mindegy, hogy melyiknek a neve származott a másikból ; az azonban mindenképpen bebizonyított tény, hogy egykor a Nyír legnagyobb részét, ha nem is mindenütt egyszerre, tölgy- és nyírfaerdők borították. Ha Nyíregyháza környékére kirándulásokat teszünk — mert hisz lehet ám az Alföldön is kirándulásokat tenni s találunk .ám itt is elég természeti szépséget, — csakhamar meggyőződünk arról, hogy itt is, mint minden mezőgazdasági művelés alatt álló területen, csak ott maradhat meg az eredeti ősi Szohor: Nyílegyháza az örökvállság századik évében. 5