Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)
I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 2. dr. Nagy Jenő : Nyíregyháza természeti viszonyai
72 Északamerikából. Igénytelensége, könnyű szaporithatósága, gyors művelése és felhasználhatósága miatt igazi kincse a Nyírnek. Ott, ahol a dűlőutakat sürü akácsorokkal ültetik be, a birtokos tüzelőfa kérdése meg van oldva. S a sok fasor fékezi a szél erejét s igy csökkenti a homokfúvást. A sok-sok mezei utat, de még az országutat is az akáclombok alagutja árnyékolja be ; amikor ez virit, akkor fehér virágdíszben s val kábitó édes illatárban úszik az egész Nyírség... A sóstói erdő, mint természetes védőfal áll Nyíregyháza északi határán. Hogy mit jelent egy futóhomok területen felépült városra nézve a külső védő erdőzóna, azt bővebben fejtegetni — az eddig elmondottak után — azt hiszem felesleges. Csak az a baj, hogy ez a védőzóna, amely felfogná a szél erejét, nedvessé, páradússá és tisztává változtatná a futóhomok felett kiszáradt porterhes levegőt, csak egyetlenegy ponton van meg : Északon. Ezt a város egészségügyi szempontjából végtelen fontos erdőzónát teljessé kell tenni a város körül, hogy akármerről jönnek a szelek, azok mindig előbb ezen természetes szűrőkészülékek felett, vagy csak rajtuk keresztül érhessék el a várost. Ha ezt máskép nem, hát olyan módon is elérhetjük, hogy minél több kertet létesítünk. Legyen minden városnegyedben egy-egy nyilvános kert, amelynek lombos fái a sodronyhálózatoktól mentesen fejlődhessenek. Városunk a fásítás terén talán eddig is első az egész Alföldön, de nekünk még tovább kell mennünk, mert nem szabad felejtenünk, hogy egykori futóhomoksivatag közepén épült Nyíregyháza és hogy minden ujabb fasorral és ligettel csak kellemesebbé és egészségesebbé tesszük városunk éghajlati viszonyait. Még nem szóltunk a legelő növényeiről. A legelő is egykor bizonyára erdő volt. Most pedig az állat járja, amely a flóra szabad fejlődését korlátozza. Rajtuk főleg a Pázsit-félék dominálnak, — városunk szélén levő legelőket is pázsitnak nevezik — amelyek közt azután főleg a tüskés, szúrós, szőrös, avagy földhözsimuló fajok vanna k képviselve. Ezek tudják ugyanis magukat legjobban megvédeni tüskéikkel, szőreikkel az állati támadások ellenében.