Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

39 ... Ugyanerről a padról látni a Hársfához címzett fogadót, amelynek udvarán áll a szines papirrongyokkal teliragasztott faszinház, melynek gerendái életveszélyesen recsegtek, amikor a vándor színtársulatok jóllakás céljából a »Peleskei nótárius«-t tűzték ismét és ismét műsorukra. Ámde ezek a régi direktorok a kortina lyukain át csakhamar észreveszik azt is, hogy a közönség soraiban már vannak olyan úriemberek, akiknek kedvéért a könnyű múzsát is be lehetne szólítani a színpadra a masztix-szagu női öltözőből, (amelynek hasadékai körül a helybeli hatosztályos gimnázium ifjúsága tartott inspekciót.) ... a könnyű múzsát is be lehetne szólítani a színpadra . . . A könnyű múzsa jöttével többet emlegetik a nyíregyháziak a félmeztelen vándorszinésznők nevét, mint akár a polgármesterét. Még magam is emlékszem Tiszainé Eílinger Ilonkára, egy gömbölyű, madárfészek-melegségü primadonnára, aki egy frivol táncmozdulatával szakadást idézett elő trikóján és ezzel felborította a város nyugalmát. A papok megint csak szószékeikre rohannak.