Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

29> Ha nem volt kártya, volt leányszöktetés, vagy velencei éj a tavon. A kártya izgalmaiért kárpótoltak a nevezetes párbajok,, amelyek olyan gyakoriak voltak, hogy Elek Gusztáv ezredes, aki ez idő tájt az ország első párbajsegédje volt, egy egész nyarat kénytelen volt Nyíregyházán tölteni, hogy az összegyülemlett lovagias ügyeket lebonyolítsa. (Egyébként is a szomszédban volt pazonyi birtoka.) De mégis csak többnyire a kártya járta tavasztól őszig a Sóstón. Itt kártyázott a hires Palugyai, a tiszttartó, Keresztessy, a Dessewífy grófok teljhatalmú jószágigazgatója, a »fiatal« Krúdy, akit öreg korában is mindig ifjabbnak hivtak, mert még mindig élt az apja, Juhász Etele, aki foglalkozására nézve törvényszéki ember volt, de nélküle messzeföldön nem volt képzelhető kártyaparti. Itt kártyázott a megyei zsidóságnak szine-java, a Haasok, a Bleyerek, a Burgerek. Ha valakinek elfogyott az aprópénze, adott szívesen a nyíregyházi Nagytakarék, vagy Baruch Arnold, az első nyíregyházi bankár. Hová lett az a rengeteg pénz, amit a Sóstón elkártyáztak ? Hiszen nehéz tízezrekkel könnyítettek magukon a vérmes uraságok, egy-egy csata után nyerő kártyás nevét pedig nem jegyezte fel a történelem. Hát ennek a megértéséhez szükséges tudni, hogy állandóan három pohár állott a kártyaasztalon. Az első számú pohár volt a vendéglősé és pincéré. A második az állandóan jelenlévő cigánybandáé ; a harmadik a kártyázók gibiceié, akik éjszakáról-éjszakára ott ültek a kártyások háta mögött és ilyenformán állandó fizetést húztak. (Nehéz dolog volt a sóstói társaságba gibicnek bejutni, nehezebb, mint a vármegyéhez hivatalba. Sok letört úriember, elszegényedett cimbora vonogatta az életét a pinkapénzeken.) A poharak persze minden behúzott »zsinór« után megkapták a maguk ajándékát a nyerőtől. Aki pedig ismeri a ferbli játékot, az tudja nélkülem is, hogy úgynevezett »zsinór« előfordul egy éjszaka száz is. Ha kifáradt Benczi Gyula, a nyíregyházi cigány, valamelyik gibic mindjárt talpraugrott, hogy uj cigányról gondoskodjék-