Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 6. Szohor Pál: Nyíregyháza város története

197xiégy kerületbe osztva veszik fel a népességi adatokat és pedig 1. Szarvas paléta, 2. Pazonyi paléta, 3. Debreceni paléta, 4. Orosz paléta. Ettől az esztendőtől kezdve a század végéig jóformán évről-évre meg van az összeírás városi irattárunkban, mely a létszámon kivül az állatállományra mindig, néha pedig a felekezeti viszonyokra is kiterjed. Értekezésünk további folyamán igen értékes következtetéseket lesz alkalmunk ezekből levonni. E kis kolónia idejövetelét rövid harc előzte meg Károlyi Ferenc gróf és a vármegye között. Már 1752 április 29-én kéri az első engedélyt, hogy Nyíregyházára uj lakosokat telepíthessen, de a karok és rendek ellene mondtak. Csak egy évvel később (április 28.) járul hozzá a vármegye, hogy a Nyíregyházától nyugatra fekvő Cserkesz-puszta benépesittessék. Még élénk emlékezetében áll a vármegye urainak a régi hajdúk fékezhetetlensége s igy meg akarták akadályozni, hogy uj életre kapjon a rakoncátlan község. De a telepesek azonnal munkához láttak. A talajt kitűnőnek találták mezőgazdasági művelésre, a legelők bőven ellátták szénával és sarjúval marháikat. Szabadságszerető nép volt ez a kis kolónia s legnagyobb örömük abban tellett, hogy vallásukat szabadon gyakorolhatták és tetszésük szerint templomot építhettek. Már 1754-ben fel is állítják első nádfedelü templomukat, hol a község első lelkésze, Wandlik Márton megkezdi a lelkészi szolgálatokat. Serényen hozzáfognak lakóházak építéséhez is s a második esztendő nyarán már 200 uj ház áll a község utcáin. A nyíregyházi határnak azonban csak felerésze volt Károlyi Ferenc grófé. Itt rendben ment volna a telepítés ügye, ha a másik rész tulajdonosa — Petheő Rozália grófnő — nem gördített volna eléje akadályt. Talán csak a hiúság bántotta a jólelkű asszonyt, hogy nem egyezett meg vele szomszédja előre a benépesítés feltételeire, de kizárta az uj lakosokat földjeiből. Mégis azon törhetetlen szorgalom láttára, mellyel az uj telepesek igyekeztek maguknak megélhetést és jövőt