Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

19 egyházi intelligenciának, manapság csaknem mágnási rangot jelent a lakosság soraiban. No, igaz, hogy paraszt mágnások még Magyarországon sincsennek, de az egykori tirpák, aki szégyenkezett, pirult, haragudott valaha a csúfolkodó szó miatt, manapság büszkén a mellére üt : — Igen, én tirpák vagyok. Az én ősapám alapította ezt a gyönyörű várost, itt a Nyírség futóhomokjában. Mi műveltük meg a legelőnek se jó szikes, mocsaras, büdi boszorkány járta, vadmadár lakta, futó betyár látogatta földterületeket. Mi ül... Mi dolgoztunk százesztendeig . . . tettük az erdőket azokra a helyekre, ahol odáig legfeljebb a bozót, a bús nyirfa, a sovány akác tudott megélni. Mi dolgoztunk száz esztendeig, hogy ezek az elhanyagolt, parlagon heverő földek ma csaknem a legjobbak közé számítanak Magyarországon. — Igen, én tirpák vagyok, — mondja manapság a nyíregyházi polgár, akár zsidó, akár keresztény, akár pálinkát főzött az apja, akár a bokortanyák között nyomta az ekét. <Az embernek Gogoly oroszai jutnak az eszébe, amikor ilyesmit hall.) 2*