Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 6. Szohor Pál: Nyíregyháza város története

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. A bevezető sorokban már kifejtettem, hogy a város történetének írója előtt önként kínálkozik a felosztás, melybe az események beleilleszthetők. Az 1753. év az a határfa, mely kettéválasztja a város múltját. Visszafelé tekintve e választóponttól a nemzeti történelemmel együtt haladó örökös földesúr változások jellemzik a tünő századokat, melyek bővelkedtek pusztító háborúkban és az azok nyomán járó visszahanyatlásokban. A kis Ecclesia de Nir fennmaradása sokszor egy leheletfinom hajszálon függött s hogy mégis átélte a fergeteges viharokat — nem tulajdonithatom másnak, mint a nyírségi homokban rejlő őserőnek. A sejtelmek misztikumából kell felépítenünk a város ezen első korszakát, mert a honfoglalást követő idők irott emlékekben nagyon szegények. Mint mikor a sötét éjszakában valami ismeretlen fényforrás megrajzolja a fák és házak kontúrjait s a szem tájékozódni vél — ugy suhan vissza az értelem a legrégibb múltba. A Jósa-muzeum "üvegszekrényei adják a legjobb bizonyítékot arra, hogy e föld az u. n. csiszolt kőkorszak óta lakott hely volt. A vármegye területéről összehordott régészeti kincs beszédes emléke a múltnak. A sok különböző kőeszköz, kalcedon-balta, véső és kovakés, Halstatti- és La Tene-korbeli edények, urnasírok bronzrögökkel és európai tipusu köpüsbaltákkal mind azt hirdetik, hogy emberek éltek évezredek óta városunk területén. Kik voltak e népek, akiknek egy-egy fiát megsárgult csontvázzal tudós régészek emelték ki a feltárt sírokból ? — az ókori irók műveiből ismerjük meg. A Kr. utáni első századok