Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

12 A fák már száz esztendősek, a tölgyeknek nagy szakálluk nőtt, még az akácok is meghaladják a rövid emberéletet. A hideg széltől és futóhomoktól védett város ma már bizonyos történelmi múltra pillant vissza. A lutheránusok tornya, amely az észak felől érkező idegennek először mutatja a nyíregyházi határt : egy szorgalmas, józanul kereskedő város cserepes háztetői közül emelkedik fel, mig a délfelől robogó vonat már egy órajárásnyira az állomástól nyíregyházi földekre ér, a nádas, fekete földes, császárszállási dominiumra, ahol a városgazda neveli hires gulyáit, méneseit és körül a messziföldre terjedő tanyák, ahol verejtékező munkában tölti életét a tirpák és gyönyörű lovain, cifra öltözetben, asszonya selyemben és bársonyban a városba látogat, mintha a száz esztendős történelemből, a város alapításának korából nyargalna viszsza ősi erkölcsében, öregségre sem hajló egészségében. Ennek a városnak gazdagsága a hagyományokon épül. Egyik nemzedék a másik után következik a bokortanyákon, nem hagyja el földjeit még akkor sem, ha a városban kőházat épitett. A nyíregyházi utcákon legfeljebb néhány megyei bérlő, birtokos hajtat a maga kocsiján, mig a hires lónevelők, midőn messzi tanyáikról a városba utaznak, lassítanak a nyíregyházi kövezeten. A poros kabátos intelligencia jóformán semmi befolyással sincs a gazdálkodó népre, ő éli a maga ősi életét, az adóhivatalnok meg kitölti a lajstoromokat, az ügyvéd szaladgál a törvényszékre, a Bessenyei Körben zenéinek, a városházán politizálnak, a megyei urak benézegetnek a közgyűlésekre, mint a követek a régi képviselőházba. A tanyai embernek inkább nem kell a várostól semmi, csak ne bolygassák őt megszokott életében. Kint élnek mezőiken, rétjeiken, az állattenyésztés mellett minden hasznos gazdasági munkával foglalkoznak, megtöltik a ládafiát pénzzel. A román megszállás alól felszabadult Nyíregyházán most talán más világ kezdődik. A rablók megszállása alatt közösek voltak a szenvedések. A tanyai gazdának éppen ugy elhajtották jószágát, mint a városi urnák kifosztották a házát. A zsidókat éppen ugy nyaggatták, mint a keresztényeket. A tanyákon