Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM EGYIPTOMI SZOBRAI

16 pája — noha évezredekig harcoltak az időjárás viszontagságaival — még ma is élénk és üde ; mig Leonardo de Vinci és Rafael freskói már megfakultak... Giotto freskói már elvesztették szinöket. A koporsókba találtak diszes fejékességeket, nyakláncokat, fülbevalókat, kar- és lábpereceket, gyűrűket, fegyvereket, tükröket isten szobrokat, szkarabeuszokat, szárnyas napokat, Oziris szemeket. A szegények nem sziklasirokban, hanem csak egy-két méternyire a homokban vannak eltemetve, pálma háncsokba göngyölgetve. Mumiájokon nincs ékszer, legfeljebb a szkarabeusz — a feltámadás jele — és agyag gyöngy. Hitök szerint a megboldogult hazajáró lelke a test részére emberi táplálékot követel, azért a sírokba helyeztek élelmiszereket és italokat, így találni üres korsókat, összeaszott datolyát, szikomóra fügét, süteményt s csontra száradt marhahúst. Egyiptom földművelő népét Felláhoknak hivták, szorgalmas, szegény igénytelen nép, szolga természetű, mely jogokat nem óhajt; mert nem ismeri. A királyt, — a fáraót — gazdag főnemesség vette körül, akik mint kis királyok uralkodtak falvaikban, birtokaikon ,ahol jobbágyaik s rabszolgáik is voltak. A.papság hatalmas testület volt. III. Ramses korában 1200. Kr. e. az abidoszi Oziris templomban talált liszta szerint csak Abidoszban 682 főből állott az egyházi személyzet. Ebbe a számba vannak a papok, papnők (isteni anyák és isteni hajadonok) az énekesek, a zenészek. A szent