Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM EGYIPTOMI SZOBRAI

14 laj ünneplésre. A könnyű ruhákba öltözött nők hárfákkal és kalattyukkal mulattatták a bucsujárókat, akik daloltak és tapsoltak örömükben. De nem tartott sokáig az ünnepség mámora. Lakoma végén ékesen faragott és festett koporsókban múmiát hordoztak körül. Az ének elmúlt, a pohár nem csengett többé, a múmia hordozó pap szertartásszerüen mondá : »Nézz rá, egyél-igyál vidáman, mert belőled is ilyen csendes ember lesz valamikor halálod után.« Az egyiptomiak hite azt tartotta, hogy emberi test és lélek a halál után is összefügg; tehát a testnek nem szabad elenyésznie, azért be keli a halottakat balzsamozni. A balzsamozás művészetének titka örökre elveszett az egyiptomi kulturával ; ma megsem tudjuk közelíteni a balzsamozás művészetének azt a fokát, melyen az ős egyiptomiak állottak. A balzsamozás szertartása szigorúan a szabályok és szokások szerint történt. Előlépett a jelrajzoló, ez a halott bal oldalára kis jelet ' rajzolt : azon a helyen kellett a testet felbontani. Mikor a jelrajzoló távozott a halottól oda lépett a Bemetsző, aki egy borotva éltsségü ethiopiai kővel felvágta a jelzett helyet és azután ősi szokás szerint, gyorsan elmenekült a balzsamozás csarnokából ; ahonnan nyomon követték őt a jelenlévő rokonok és átkozódásokat, szitkokat kiáltottak utána és köveket hajigáltak utána. A balzsamozók kiszedték a könnyen bomló részeket, az agyat is az orron keresztül, mert a koponyát nem volt szabad átfürészelni. A belső része-