Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM EGYIPTOMI SZOBRAI

lu gyok, édes anyád vagyok és mégsem közelitesz felém ! ? Az istenek megsiratnak Téged és megsiratnak engem keserveimért, mikor siránkozom s az égre fordítom tekintetem, hogy hallgasd panaszos kesergéseimet. Mert én a te testvéred vagyok, aki szeretete a földön, Te sem szerettél soha senkit, csak engem, jó testvéredet.« E panaszdalnak szimbolikus jelentése a halhatatlanságért való esdeklés; Oziris örök szerelmét a túlvilág örökkévalóságát kén benne. Majd elhaló hangon, de tisztán kivehetően hallható a szargofágbol az egyiptomi papok imája : »Imádunk óh nap isteni gyermek, ki mindennap ujjá születsz. Imádunk mikor életet ajándékozva a menyország tengerén tündökölsz. Te alkottad a nagy mindenséget. Te sugárzód a tiszta emberre az életet. Imádunk téged, teremtője minden lény nek, titokzatos vagy, rejtelmesek a te utaid. Imádunk, mikor átvonulsz az égen és az istenek gyönyörködnek benned.« A szarkofág ha nincs letakarva szemfedéllel, ugy eleinte halk zümmögésszerüen, majd erősbödve hallik körülötte az egyiptomiak gyönyörű népdala; mely oly őszintén fejezi ki a szerelem hangulatai, hogy még évezredek múlva is meghat közvetlenségével : — »Kedvesem szerelmét keresem a viz partján, krokodil leselkedik benne. De én leszállok a vizbe, bele ugrom a hullámok közé. Bátorságom magasra emelkedik, az áradat bizto« ut lábaimnak. Az ö szerelme ad erőt nekem