Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A KISVÁRDAI FEHÉR ASSZONY

mán István lovagnak mondott : »Máskor ülj honn, ha bajod nincs és becsüld meg jobban Évát« illetve Borbálád Krucsay Jánosnak a szdbolcsvármegye'í muzeumban megőrzés alatt álló hóhér pallosa — meílyel feleségét lefejeztette — ^tagadhatatlan bizonyítéka annak, 'hogy nálunk még 1727-ben is sötét középkor brutalitása uralta a lelkeket. Ezzel szemben milyen más finomultiélekre vall bölcs Kálmán királyunk felfogása : ki 1114-ben második nejét az orosz Eufémiát házasságtörésen ervén, egyszerűen elűzte magától ... Pedig annak is volt pallos-joga. De annak lelki egyensúlyát nem billentette meg kétszeri rabság, búskomorság, mint a Krucsay Jánosét. Évek jöttek, évek mentek s azért Kisvárdán a fonókban még ma is azt dalolják : Nem élet már ez az élet Nincisen öröm benne, Olyan ez a világ, Mintha siralomház lenke Amióta másé lettél Tündöklik a bánat A jó isten azzal vert meg Hogy tégedet más ölelget Más csókolja a Te csókos szádat,. Temetésre kong a harang, szól

a bucsu ének: Kong-bong a nagy harang K'svárda várában KUvár

da várának szent Zsigmond tornyában Sirva buösuztatja jó Krucsay Jánost: Csak ne adott volna hóhér kézbe pallost.