Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A KISVÁRDAI FEHÉR ASSZONY

ron .Én fogaim között szoritva megbízható jó vellodog revolveremet... szerencsére kulyával nem találkoztunk. A jogász is gyorsan kúszott hófehér porcellán nadrágjában nagy lemondással nézvén annak térdére, mely bizony megzöldült a gyeppel való érintkezéstől Elérvén a kápolnát, bár gyertya volt nálunk, nem gyujtottunk világot, nehogy árulónk legyen a világosság s még fellármázzuk a falutj. Lehet, hogy a fogunk is vacogott, de azért álltuk a sarat. A jogász hátára állván én másztam be először a magasan fekvő ablakon s a dróthálózat szük résén át beerőszakolván erős termetemet. Még elgondolni is borzasztó, hogy mi történt volna, ha megszólalt volna valaki a sötétben : hát te Ipse mit keressz itt, mit zavarod siri álmunkat ? — pláne ha még meg is fogja kaputrékomat. A jogászt én húztam fel az ablakon s az ő szilfid ter mete könnyen befért az én általam készített résen. Egy-kettőre megleltük az eldugott holmikat, megtömvén zsebeinket s uccu rajta, vesd el magad, rohantunk az ablakhoz. Most már szinte jól esett, hogy megint én vezettem s én mehettem előre, a jogász hátára állván, igy érvén el az ablakot. Hogy mi hamar kint lehettem az ablakon, bizonysága hogy ma sem emlékszem, vájjon a lábam, vagy a fejem érte el elébb a földet... A jogászt sem kellett már felhúznom az ablakra, jött az már magától is. Csak azt nem tudom biztosan, vájjon nem szakadt-e ki a nagy sietségben a dróthálótól a megzöldült porcellán nagdrág. Azt hiszem, hogy nem