Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A KISVÁRDAI FEHÉR ASSZONY

A kápolnát gyönyörű olíáfatol, ertekes képétől mhegíosztva találtuk, még 1860-ban rabolták ki a sírbolttal együtt, de már előzőleg a művésziesen faragott oltár a nyírbátori monoriták templomába vitteíett. A feldulás óta nem volt az kitakarítva. Szanaszét hevert a földön összetörve sokféle tárgy. Mig a házsártos tulajdonosnő be nem jött, szedegettünk s összeilleszgettünk sokféle tárgyat. Én két darab müvész-izléssel fából készült oltári gyertyatartót szedegettem össze dirib-darabban, a házigazdánk jogász kis öccse pedig egy szép fából készült feszületet illeszgetett össze; de nem tarthattuk meg magunknál, mert már messziről hallottuk közeledni a zsémbes tulajdonos,nőt, hanem a kápolna egyik sarkában elrejtettük s összebeszéltünk a jogásszal, hogy üa nem sikerül most elvinni a tárgyakat, érette jövünk éjjel az ablakon keresztül. Házigazdánk bájos és bátor szivü leányával s a jogásszal egy kis gyertya világítása mellett lementünk a kriptába is. Széles, kényelmes lépcső vezetett le a magas tágas boltíves sírboltba, melyben egymás mellett 22 koporsó feküdt. Az egyes koporsók mind épek voltak, tölgyfából készültek s többnyire fekete selyem takaróval voltak borítva s réz szögekkel kiverve. Csak egy koporsó tünt ki a többitől világos kék selyem drapériájával s a koporsó oldalán réz szegékkel kiverve ily felírás volt olvasható : Nemes nemzetes és vitézlett nádfői Krucsay László, a Krucsay-család utolsó sarja. Önkénytelenül