Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A nyíregyházi "Perese halom"

12 Demkó hegyen és a nógrádmegyei pilini Sirmán hegyen. E kardnál a markolaton körül futó sodronykötegek biztosították az erős fogást. E kard arra utal, hogy a külföldön vívott csatákból hozták haza a győztes magyarok s valószínűleg itt is kezdték megbecsülni. Ezért került ritkábban 2 élü germán pallos a sirba, mint egy élü szablya, llyan hatalmas két élü kardokat használtak a német gyalogosok közeli harcban az avarokkal s későbben a magyar lovassággal szemben. A nyilazás volt a honfoglaló magyarok legfélelmesebb harci módja. Nagy szorgalmat fordítottak a lóhátról való nyilazásra. A nyil a magyarnak saját népies jellegű készítménye volt. Bármily egyszerű is volta az alakja, nem téveszthető össze más népek nyílhegyeivel. A nyil hegyét, mely többnyire nyiltüskével volt ellátva, a puhafából készült nyílvesszőbe szúrták s fonállal erősítették oda. A nyilakat rendesen bőrből készült tegezben tartották. Ütközetek alkalmával azonban, hogy gyorsabban lőfiessenek s hogy kezük ügyében legyenek, néhány nyílvesszőt a keskeny övükbe dugtak. Hazánk különböző helyéről szerzett nyiihegy gyűjteményemben — melyhez hasonló éptartásu s különféle alakú nyilhegy-gyüjteményt a budapesti nemzeti muzeumén kívül még nem láttam, pedig már el is ajándékoztam belőle egy pompás szakállas csavart nyakú I. Nagy Lajos korabeli Pelsőczön talált nyílhegyet a rimaszombati muzeumnak van egy darab a honfoglaláskorira jellegző három élü, széles nyílhegyem ; van egy darab