Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A NYÍREGYHÁZI„BUJTOSI" BRONZKORSZAKI URNA TEMETŐ ÉS A „BUJTOSI" BRONZKORSZAKI CSONTVÁZAS SIROK

és fél cm. hosszú, egy cm. széles, mindkét metsz felületén a simítás nyomait mutató „Csontsimitó". Ez az eszköz magyarázza meg az ő subtilis voltával, hogy milyen paci keze volt a bronzkori nőnek s mily finoman kellett kezelni ez eszközt, hogy az iszapolt agyaggal — srékellyel — bevont agyag edényke — máztalansága dacára — fénylővé válljék. A kőkorszakban haszDált, de még a bronzkorszakban is használatban lévő kőtárgyak közül kiásatott: több kőlándzsa, kovából és kovapalából készült ; egy kova nyílhegy, egy köve fürész. Sok különféle alakú és nagyságú szaruköböl, nephrit, andesit, rhyolit, amphybolit, quarc és zöld opál, trahit, syenit, gneis és porphyrból csiszolt kővéső, több vaskova és dioritból készült átfúrt csiszolt köfejsze és kőkalapács Sok trahitból készült „Dörzsölő kő" Egy csiszolt, bemélyitett vonallal díszített „Simító kő" sok jáspisból, gránit és trahitból készült gömbölyű „Parittyakő" egy átfúrt trachit gyöngy. Találtatott sok lapos őrlökő, egy köszörűkő, egy grafitból készült olvasztótégely és végül találtatott nagy mennyiségű csillámpalla, amit megőrölve az agyag közzé gyúrt a bronzkori agyagmüves. A bujtosi agyag annyira tul kövér zsiros volt, hogy egy lesoványitó anyaggal — a csillám palával — kellett keverni mig megfelelő, „Kaolinna" alakult, amely a tüz nagy hőhatását már repedés nélkül kibírta. E sirmező északi részén 1905. év juliua hó 20-án fél méternyi mélységben fel lett tárva egy bronzkori csontvázas sir. A magas termetű férfi csontváza ülő, gugoló helyzetben találtatott. Mellette egy vastagfalu urnában 27 drb