Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A NYÍREGYHÁZI„BUJTOSI" BRONZKORSZAKI URNA TEMETŐ ÉS A „BUJTOSI" BRONZKORSZAKI CSONTVÁZAS SIROK

körülmény, hogy a föld felső rétege fél méter mélységig be volt hintve brozkori agyag edények töredékeivel s a talaj oly kemény volt, hogy csákánnyal kellett dolgozni s ez magyarázza meg, hogy oly sok hibás, törött agyag edény lett kiemelve 2 méter néha 3 méter mélységből Felszínre került ez Urna temetőből — az Urna fészkekből — a legváltozatosabb alakú és díszítésű, de még nem gerencsér korongon készült agyag edények egész tömege, a legkisebb hamvas urnától az éléskamrául használt legnagyobb agyag edényig. A fazekak, bögrék, mericák, az átlyukasztott falzalu szűrők egész pawa wofo o félolr «r^wwkt»" hq^® a poharak s a halotti ételcsészék sokfélesége az egy füilel készítettől a több füllel diszitettek'g ; a körömmel, ujjbenyomattai, szalmaszál levagoit végevei uisziieit iegegyszerübiől a feltűnő szépségű s a bronzkor secesvióiát képező csigavoualas, gyönyörű körkörös, tekercsdiszitésü brétabetétes edényekig. Megtaláljuk közöttük a kidomborudó gömb vagy golyó disz mellett a mélyített pontokbólálló szegély diszt i a bemélyitett geometrikus vonalú díszítés mellett a kezdetleges „meander" és a „futókutya" díszítésűt; a bütykös, tarajos, hornyolatos, kiA 1 A A 1.^ 1 o .ffU M f^nn, UUUIUULUUVL FCK.ÁKVMK.0 UI»<J IUUUU» U 1WJ», I* 1UUU tos, lencse, szalag, csipke láng sót egy esetben a csillagalabu díszítésűt is, aminőt a bronzkori fölötte díszes bronzkardok markolatánál alkalmaztak díszül. Sajátszerűek az edények nyiláaxinál — öhloinál — alkalmazott 3 vagy 4 csücskös kiugrások. A íüies tálak íeuékdiszitésénél feltűnő szép két példányon a négyes