Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

her ? Vagy talán azóta ő is Hádes ölébe borult, miután a halál letarolta ... A rómaiaknál és görögöknél általános szokás volt a halottak elhamvasztása és a hamvaknak urnákba való eltartása, melyekét kedves emlék gyanánt kegyelettel őriztek. Néhol az elföldeléssel együtt szokás volt a halott elhamvasztása, melynek legrégibb alakja a máglyán való elégetés szokása divott a régi rómaiaknál és görögöknél, mely kiváló hősök és fejedelmek elhalálozásakor, hogy minő szertartásokkal eszközöltetett idézem a Chios adta dalos Iliasából Kempf fordításában — hexameterekben, melynek vers sorai gyors ütemü dactylikusok — Patroklos temetését, kit kedves fegyvertársa, a gyorslábú Achilles igy temet el : Rögtönösen kiadá a vitézlő myrmidonoknak, öltsék fegyvereiket s fogják szekérbe lovaikat.. Fölkerekedtek azok szaporán fegyverre kelének : »Hős daliák s kocsisok hevenyén szekereikre szökeltek: A lovasok legelői, sok ezer gyalogos meg utánok. Mint'sürü fergetegek : Középütt emelik a halottat. Fürijeiket, melyeket lenyirának, a testre dobálták. Hátul a hős Achilles busán tartotta fejénél Patroklost s szomorúan kisérte hivét a halálba. Már oda érkeztek, ahol a sirt Achilles kijelölte. Ott letevék s hasább fából máglyát emelének. Ekkor a gyors lábu Achilles más dolgot eszelt ki: A nagy máglya mögött lenyirá szökés haja fürtjét... Patroklosra teszem hajamat végső adománynak. Szó|lt s haja szép fürtjét meg holtja kezébe helyezte. S társainak csapatát keserű könnyekre fakasztá... És száz lábnyi