Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

•elefántcsont lemezzel diszitették. Végül megemlítem, hogy honfoglaló őseink hajzata barna volt, melyet rövidre nyírtak és állaikat beretválták. Hogy a Peres halomban csupán ló koponyáját és láb csontjait találtuk, az annak a jele, hogy ősi szokás szerint a feláldozott ló testét a halotti tornál elfogyasztották. A régi magyaroknál a földi élethez hasonlónak képzelt túlvilágban a jóléthez és boldogsághoz szükséges dolgokban, hogy ne szűkölködjék a halott magyar vitéz sírjába, elevenen fektették harci ménjét s szolgáiból foglyaiból is feláldoztak néhányat, néha egész hekatombákat, hogy legyen, aki illően kiszolgálja a másvilágon s mellé helyezték fegyvereit, ékszereit. A régi irók tanúsága szerint ékszerök bőven lehetett, mert a főemberek ruházatára oly sok arany ékszer volt felfüggesztve életükben, hogy csengetyü hanggal kisérte lépteiket. A temetési, valamint az áldozási szertartást a varázsló főpap Sámán vagy Táltos végezte. A pogány magyarság ősvallása valószínűleg a sámánismus volt. A sámánismus a szellemekkel való érintkezés kultusza. A varázsló főpap a Sámán vagy Táltos varázsló igékkel és varázs-szavakkal idézte elő az önklvüli állapotot. Erős idegrohama után beállott nála a delirium a lélek távozása. A bűbájos pap emberfeletti izgalomban érintkezésben állott a szellem világgal s ha magához tért beszámolt híveinek az eredményről. — Sok vallás keletkezett már igy és hány fog •még keletkezni ? !