Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

bához közel lóláb csontok. A csontváz derékmagasságában két jellegzetes honfoglaláskori kengyelvas kevéssé kihajló talppal, szárai meredeken emelkednek a bekeretelt idom széthajlása majdnem megközeliti magasságát. Az egyik kengyelvas füle négyszög idomot, a másik trapéz idomot példáz, melynek haránt rése elég tág szabálytalan hossz négyszög. Ezek mellett talátatott egy lózabla, melynek két karikáján egy-egy hegyes dudor van. Alatta egy felső végén iveit vas szijcsat. A III-ik sir tartalma : a jellegzetes módon fekvő szétporladozott csontváz bal oldalán 3 darab áttört végű ezüstből készült aranyozott szij-pityke, mely kiszélesedő sziv idomot példáz a melynek alján külön-külön 3 akla van. E szij pitykék mindegyikének felső lapját a sáv kereten belől gyönyörű pontozott növénydiszitésü inda disziti, mely kecses tartásban egy másik ellentétes irányból jövő S alakú görbületü indával találkozik s az érintkezési végen 3 gömbbé egyesül. Minden pitykén külön-külön 5 ilyen rendszeresen ütköző pontra felkúszó inda látható s ezek egy sima sziv alakú paizs lapot öveznek. Ezekről az áttört végű sziv pitykékről állítja Posta Béla »Régészeti tanulmányok az orosz földön« cimü munkájában: hogy az áttörés a szijon csüngő holmik beleakasztására szolgálhatott; mig Hampel szerint: a szij hossztengelyére harántul álló áttörések a szijas öv szorosabb vagy tágabbra való igazítására szolgálhattak. Ily stilusu ornamentika ezideig egyedül álló a honfoglaláskori leletekben. Ezenkívül a csontvázon volt