Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

rei. Ismerjük a réz, ón és a bronz megjelölér seit a sumero babyloni nyelvben. Summero akkád nyelven irt Hymnus Gibilnek a tüz istenének tulajdonítja a réz és ón keverését; ez bizonyára a legrégibb irott emlék, mely a bronz feltalálása mellett tanúskodik; a sémiták onnét kapták a bronzot és nevét s onnan jutott a bronz Egyiptomba, ahova mz assirok szállították. Magyarország területére valószínűleg csere üzlet utján került a bronz. Ellenértékül volt az országban bőven réz és arany. Az ónnal is ugy kereskedtek a bronzkorban, mint a kőkorban a jadeittel és későbbi korokban a borostyánnal és üveggyöngygyei. Valamint a rézkor réztárgyai eleinte a kőkorszaki eszközökhöz idomultak, ugy a bronzkori bronz tárgyak is alkalmazkodtak a réztárgyakhoz. A vágó és szúró fegyverekre a réz kevésbbé lévén alkalmas, a bronz ezek készítésében túlsúlyra jutott. Szivesebben viselte a bronzkori harcos a bronz lándzsát s a bronz kardot, mint a kő vagy réz fegyvereket. E helyen minden szerénységem dacára reá kell mutatnom a régészeti szakirodalom egy tévedésére s annak eloszlatásában közre működnöm. Ugy a hazai, mint a külföldi régészeti szakirodalom tőrnek nevez mindem 5- 10 15 cm. hosszú, vékony, háromszögű, kétélű, heggyel végződő pengét, mely alapján két vagy több lyukkal bir a szögecsek elhelyezésére a nyélhez való megerősítés céljából s másként mint rövid fa vagy csontnyélbe erősítve el sem képzeli. Pedig itt a