Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

orvos s hozzá szabolcsi, hogy megijedjek. Midőn jnagyvártatva bejött, én éppen az »agyarurr« Koponyák tanulmányozásában voltam elmélyedve ... Újságolja nekem, hogy rablók garázdálkodnak a vidéken s óvott az éjjeli utazástól. De bemutattam zsebemben lévő pompás nagy browning s még finomabb müvü vellodog revolveremet s megnyugtattam őt, hogy szükség esetén azokkal szemben is megállom a sarat. Végre is bemutatta nagyszabású éremgyüjteményét. Egy órai kapacitálás és nagy összegek igérése dacára nem tudtam megfőzni a kollegát; nem puhult, hajlithatatlan maradt. Nem adta semmi pénzért a medvés érmet. Kijelentette : mondjam meg a grófnak tisztelje és becsülje meg benne a numizmatát; az ő érdeme nem eladó. Elbúcsúztam s útra keltem lehangoltan, korom sötét éjjel, berúgott kocsissal, aki akkor fékezett, ha meredeknek mentünk s akkor engedte a féket szabadjára, mikor lejtős uton, hajmeresztő mélységek mellett rohantunk halálos rémüldözések között s kinek füléhez hiába kiabáltam tótnyelvbéli ismeretem tárházából vett legvaskosabb gorombaságokat. Ő aludt nyugodtan tovább. Eőzőlelg azonban megmutatta, hol dőlt be a mult héten egy automobil, amikor is utasai közül ketten szörnyet haltak. Már én is aludtam volna a fáradtságtól, de nem tudtam, mert eszembe jutott a rabló história, s hátha igazat mondott a kollega s mindkét kezemben egy-egy revolvert szorongatva tettem meg a hosszú kocsi utat. Elővigyázatos10