Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)
Földrajzi viszonyok
10 homok boritja. Az a valószínű törmelékkúp, melynek futóhomokja vármegyénk mai felszínét boritja, a Tapoly, Ondava, Laborcz és Latorcza völgynyilásai előtt állhatott s talán a Bodrogközre is benyúlt. E törmelékkúp szétrombolását elsősorban a Tisza kezdte meg, majd folytatta a heves északi szél, mely a Kárpátokon át az alig 500 m. magas Dukla hágón áttörve, az Ondava és Laborcz völgyeiben jóformán minden ellenállás nélkül rohanhatott le a Nyírségre s magával ragadta az útjába került törmelékkúp szétmállott anyagát s az évezredek folyamán letelepedett löszt és agyagot. Majd, a mint a lerakódott futóhomok szárazabb, vagy nedvesebb állapota engedte, szeszélyes hullámvonalakat, fodrokat, barázdákat, garmadákat és barkhánokat emelt útjában. S a vonulatok iránya határozottan észak-déli s csak itt-ott bontotta meg helylyel-közzel a szabályos sorokban vonuló formatiókat a néha fellépő nyugat-délnyugati szél. A cultura lassankint megkötötte s megfosztotta eredeti \ alakjától e szabályos formatiókat, de igazán nem kell hozzá nagy képzelő erő, hogy bár változott alakban, a barkhánok és garmadák képződését vármegyénkben ki ne mutathatnók. Igen szép barkhánok nyomaira akadunk: Nyíracsád, és Bánháza puszta határában, Rakamaz, Nyírbakta, Kisvárda és Szabolcsveresmart közelében, mig a garmadák és szélbarázdák nyomait Nyírbogdánytól lefelé, Nyíregyháza, Nagykálló és Balkány környékén ismerhetjük fel. Cholnoky, az Alföld felszínéről irott tanulmányában a Nyírség homokját tartja az Alföld legtipikusabb futóhomokjának. Az ő vizsgálata szerint ez a homok nagy utat tett meg, a szemek egészen gömbölyűre vannak kopva és erősen kiszitálva. (V. ö. Földr. Közi. 1910. 413 s köv. lapok.). A futóhomok által alkotott halmok és hosszan elnyúló nyergek és dombhátakon kivül még nagyon sok szabályos csonka kúpalakú 8—10 m. átlagos magasságú dombot is szép számmal találunk vármegyénkben, melyeken első tekintetre meglátszik az emberi kéz nyoma. Ezek az u. n. „kúnhalmok", melyeknek eredete a történelemelőtti, esetleg a honfoglaláskori időkbe nyúlik vissza. Főleg Tiszaberczel, Nagyhalász, Tiszabűd, Kállősemjén és Nagykálló környékén vannak nagyobb számmal. Kozma Béla a vármegyénkben található kúnhalmok számát mintegy 50-re teszi s szerinte legnagyobb részük (kb. 20) a Tiszamentén fordul elő. (V. ö. Kozma Béla: A kúnhalmok földrajzi elhelyezkedése az Alföldön. Földr. Közi. 1910. 437-443. 1.). Vármegyénk felszínének kialakulását — a mint az eddigiekből kitűnik — az északi szél és a futóhomok végezte el, változatossá pedig a Tisza kiöntései tették. A mult század közepe táján e kiöntések és a Tiszaszabályozás következtében előálló morotvák, holt Tiszaágak száma annyira megnövekedett, hogy nemcsak a földművelést tették tehetetlenné,
