Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)
Állattenyésztés
36 A mi Szabolcs vármegye erdőterületét illeti, ennek megoszlása a talaj minősége s fanemek szerint a következő volt 1912-ben: Kat. hold Összes erdőterület 37.340 Tervszerű kezelés alatt áll 7.809 Futóhomokon álló erdő 886 Feltétlen erdőtalajon 9.321 Egyéb talajon 27.133 Tölgy erdő 27.974 Bükk, akácz és egyéb lomberdő 9.058 Fenyőerdő 308 Szabolcs vármegye erdőterületéből a birtoklás jellegét tekintve törvényhatósági és községi erdő 16-3°/°, egyházi tulajdon P9°/o, hitbizományi birtok 2-7°/o, a többi 79 G/o magántulajdon. A legnagyobb erdőbirtokosok: Forgách László (5.000 kat. hold), Gróf Károlyi Tibor (2.400), gróf Mayláth György (1.680), báró Podmaniczky Géza (1.500). A községek közül legnagyobb erdőbirtokos Nyírbátor 1.000 kat. holddal. Érdekes jelenség, hogy a vármegye területén Debreczen sz. kir. város is bir erdőséggel. A nyírmártonfalusi határban fekvő erdeje több mint 4.000 kat. hold. Állattenyésztés Szabolcs vármegyében az állattenyésztés már ősidők óta főfoglalkozása volt a népességnek, melyre részint phisikai okok, részint politikai viszonyai utalták már a múltban. A vadviz- és áradásjárta helyek, a buja legelők, alkalmasabbak voltak az állattenyésztésre, mint intensivebb mezőgazdasági cultura folytatására s a 150 esztendős török uralom, nemkülönben az ezt megelőző áldatlan politikai viszonyok következtében a nép az állatállományt inkább biztonságba helyezhette, mint a vetést, melyet vagy az ellenség tiport le vagy az áradások pusztítottak el. A politikai zavarok megszűntével s a Tiszaszabályozás elkészültével óriási terület szabadult fel, mely alkalmassá lett a földmívelésre s igy az állattenyésztés az intensivebb földmívelés mellett némileg háttérbe szorult. Ez azonban nem jelenti az állattenyésztés teljes elhanyagolását, mert bár az állatlétszám számbeli emelkedése nem áll arányban mezőgazdaságunk szemmellátható fejlődésével, azért Szabolcs vármegye állattenyésztése különösen a fajnemesités szempontjából egyike az országban a legkiválóbbaknak. Egyébiránt, ha elmaradottságról lehet is szó, első sorban tényleg a túlságos mérvben terjeszkedő mezőgazdaság is egyik oka az állattenyésztés elmaradottságának. A legeltetésre szánt területből különösen a közbirtokosság évről-évre többet von el és alakit át szántókká, mesterséges takarmánytermesztéssel pedig ez idő szerint csak kevesen
