Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)

Mezőgazdaság - c) Erdészet

34 termelés fellendülésével kapcsolatban bizvást lehetett remélni, hogy e kevés fáradságot és anyagi befektetést igénylő foglalkozási ág ismét előtérbe nyomul. De hiába. Népünk szakszerű oktatásban alig részesül. Gazdasági szaktanítók az egyes községekben nincsenek s a vármegyének egyetlen vándor gazdasági szaktanítója, Mácsánszky Lajos, bár gyakorlatilag és elméletileg a legkiválóbb pomologusok közé tartozik, egyedül, a legmegfeszitettebb munkássággal sem tud népünk körében eredményt felmutatni. Az intelligensebb közönség szívesen követi praktikus tanácsait s nemes gyümölcsfákkal telepiti be kis szőllejét, kertjét, de hivatásos gyümölcstermelő a vármegye területén egy sem akad. Pedig Szabolcs vármegye földje és éghajlata — ez utóbbi minden szélsősége mellett is — a gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas, a mint ezt a mult példái igazolják, a midőn különösen a felső tiszamenti községek lakói száz és száz szekérrel vitték piaczra terményeiket, a nemes sóvári és szercsika almát, körtét, baraczkot és szilvát. Sokszor értékesíteni sem lehetett a gyümölcsöt, oly nagy volt a termés s ilyenkor pálinkát főztek a fölöslegből, vagy megaszalták a szilvát és susinkát (szárított alma és körte) készítettek az el nem adott almából és körtéből. Ma már fölösleg, sajnos, nincs. A vármegyei piaczokra csak selejtes áru kerül s a szebb és jobb minőségűt a nagyobb városokban, különösen pedig Budapesten értékesitik nagy haszonnal. Ujabban a vármegyei gazdasági egyesület a földmívelési ministeriumtól gyümölcsfaiskola létesítésére csemetéket kért. 1907-ben 9.000 darab gyümölcscsemetét bocsátott a minister az egyesület rendelkezésére. A faiskolakezelést a kir. ügyészség felügyelete alatt álló fogházkertészet vette át s a beoltott alanyokat 50—80 filléres árban bocsátotta a vármegyei közönség rendelkezésére. Az eddig eladott gyümölcsfaoltványok között a jonathán, sikulai, sóvári, aranyparmén almafajokat, a szilvák közül a kék beszterczei és zöld ringlót, a baraczkfajok közül pedig különösen a nemes kajszinfajokat osztották szét, mint a melyek a vármegye talajánál és éghajlatánál fogva a termelésre legalkalmasabbak. c) Erdészet. Természeti szépségekben és kincsekben gazdag országunknak egyik legszerényebbje Szabolcs vármegye. Erdőboritotta magas hegyek, csobogó patakok, gazdag flórájú völgyek nem teszik változatossá területét. A szem messze ellát a nagy pusztaságban s a homoktenger közepette csak a szeszélyes hullámvonalakban csoportosuló homokdombok, buczkák, egy-egy akáczos fasor, egy-egy ritkás csalit, s elvétve egy-egy nagyobb erdőség állja útját tekintetünknek. Szabolcs vármegye erdőségekben nagyon