Matuszka Mihály: A nyíregyházi Samassa-templom monográfiája (Budapest, 1904)

24 KER. SZ. JÁNOS SZ. ÁGOSTON Stein János Gábor festményei NAGY SZ. VAZUL a portálé timpanonjaba a Világbíró Krisztust, a bejárat mellett levő két nagy oroszlánt s még több kisebb-nagyobb dekoratív részletet. Általában úgy eddigi alkotásai, mint a Samassa-templom oltárait díszítő szobrai is mély fölfogásról, gondos tanulmányról és erős művészi ihletről tanúskodnak. A főoltár közepén, páros oszlopokon nyugvó diadalív fölött emelkedik egyik legsikerültebb alkotása, az oltárképet helyettesítő feszület. A Megváltó alakja előre csüngő fejjel van ábrázolva. A szenvedéstől megtörten is szép, halavány arcát a két oldalt előre lógó hajfürtök gyöngén beárnyékolják, mintegy jelezve a halálnak a nagy szenvedőre ráborúlt árnyékát. A kifeszült karok és a mellkas izomzata nyugodttá van stilizálva és a távoli hatásra egyszerűsítve. Ágyékkötője csaknem térdig ér, lábai a történeti hűségnek megfelelőleg támasztékon egymás mellé vannak helyezve s két szöggel átverve. A románstilusba igen illő, szép gondolat, hogy a feszület karéjos végeibe az evangélisták jelvényei vannak bevésve. Az oromzat alatti fülkékben elhelyezett szobrok csupa magyarországi szenteket ábrázolnak, u. m. sz. Jeromost, sz. Istvánt, sz. Lászlót, sz. Erzsébetet és Árpádházi boldog Margitot. Örömmel ismerjük el, hogy a művésznek sikerült bizonyos magyar karaktert adni alakjainak s míg ruházat tekintetében a legkisebb részletekig — még a ruházat ornamentikájában is — betartotta a történeti korhüséget, a színezésben is mindenütt megfelel a stil és a tipus föltételeinek. Szent Jeromos — a biblia hírneves latin fordítója — durva szőrcsuhában van ábrázolva, baljában bibliával, jobbjában egy darab kővel, mellyel a pusztában vezekelve mellét verte. Leggyakrabban alkalmazott jelvényét, az oroszlánt — bizonyára helyszűke miatt — elhagyta a művész s igen bölcsen, mert úgy a fülke zsúfoltsága a többi szobor egyensúlyát is megzavarta volna.