Matuszka Mihály: A nyíregyházi Samassa-templom monográfiája (Budapest, 1904)
18 hatalmas perspektívát tár szemeink elé. Szélessége 8"50 méter, magassága 13 76 méter. Tagozott s lizénákkal díszített pillérei hat kisebb és a keresztezési négyszög felett egy nagyobb mezőből álló, bordás keresztboltozatot hordoznak, mely budapesti üreges téglából van építve. A boltozat alapját derékszögű négyszög képezi; a nyomott csűcsív alakú boltívek szélessége 7-60 méter, a sugár hossza 4 32 méter, nyomásukat átvitelt támasztó falak közvetítik a mellékhajók falához épített tárnokkal. A főhajónak öt-öt, közös ívvel összefoglalt hármas ablak ad világosságot; diszkréten megtört, de bő világosságot, mely geometriai formákkal és szőnyegszerű motívumokkal ékített festett üvegtáblákon szűrődik keresztül. Díszítése a a templom külsejéhez hasonló változatosságot mutat. Az alsó boltövek fölött egy dekoratív párkány, e fölött tetszetős trifóriumok változatos alakú oszlopfejezetekkel s végül a pillérek lizénáinak kapiteljeivel egyenlő magasságban ornamentális párkány fut körül mindkét oldalon. A kereszthajón tül még egy boltmezővel meghosszabbítva a főhajó kifejezett szentéllyel bir, mely poligonális apsziszban végződik, zárdaszerű boltozattal, boltsapkákkal s tagozott bordákkal, melyek 3/ i oszlopokkal képzett alátámasztásokon nyugosznak. Az apszisz hét, faragott kőalapon álló, bélletekkel ellátott, félköríves ablakon nyer világosságot. A középső ablakon látható a fogadalmi kép. A kép, mely a templom mecénását, a Szent család előtt térdelő érseket ábrázolja, ügy rajz mint színezés tekintetében igen sikerült alkotás s amint a rózsaablak szent Ceciliája, szintén Róth Miksa udvari üvegfestő műintézetét dicséri. A munkában és hazafiúi gondokban megőszült főpap szigorú, aszketikus arca, erős vonásaival, melyeken az áhítat magasztossága ömlik el, az átszűrődő napsugár fényében plasztikai erővel hat a nézőre s az ember a példa által vonzatva önkénytelenül is szintén a Szent család alakjaihoz emeli tekintetét, akiknek a térdelő főpap a kép előterében miniatűr alakban látható fogadalmi templomot felajánlja. A szentélyt — mint már az alaprajz ismertetésénél is említettem — körfolyosó övezi. Ezt a keleti homlokzaton, a főbejárattal szemben, két kőoszlopon nyugvó párkányzattal ellátott bejárat két részre osztja, melyek közül az északi körszelet sekrestyéül, a déli szertárul szolgál. A körfolyosó épp oly magas, mint a mellékhajók s hat szintén kőalapon nyugvó, bélletekkel ellátott, félköríves ablakon nyer direkt megvilágítást. A mellékhajók, melyek félszer oly magasak és szélesek, mint a főhajó, amennyiben magasságuk 6'20 méter, szélességük pedig 432 méter, a keresztezésig 4—4 boltmezőből állanak, a keresztezésen tül pedig még egy boltmezővel vannak megtoldva. A boltmezők hossza egyenlő a főhajó boltmezőinek hosszúságával, szélességük azonban csak 3-50 méter, míg a félkör alakú boltív sugara T75 méter. Kiemelendőnek tartom a megvilágítási kérdés kitűnő megoldására nézve, hogy a mellékhajók, melyeket kívül félereszű tetőzet föd, szintén direkt megvilágítást nyernek a három-három boltmezőnek megfelelő három-három félköríves ablakon, míg a negyedik boltmező alá úgy az északi, mint a déli oldalon kőoszlopokon nyugvó párkányzattal ellátott bejárók nyílnak. A templomnak piece de résistance-a azonban kétségkívül az impozáns kereszthajó, mely az egésznek rendkívül monumentális jelleget ad. Mint mikor a sziklavölgyön áthaladva elérünk végre a torkolathoz, hol festői öböllé szélesül a völgy s tágra nyitott szemekkel töltekezünk a festői részletek impresszióival:
