Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészséget története a XIX. század végéig (Munkács, Grönstein Mór, 1904)

I. Altalános történeti rész. 1. lap - 3. A papok és hiveik állapota az Unió után

10 Popovics-nak mondottak, ha atyja hivatásába lépett, elhagyván eredeti családi nevét, a Pap nevet vevé fel s ilyenül vezették be az urbárium-készitő uradalmi tisztek a lajstromba; ezt világosan igazolja az 1649-iki urbáriumban Trosztanica helységnél előfordult e feljegyzés ottani lelkész Pap Szaváról: >>e\ lengyelországi volt és visszament^, tehát jövevény létére itteni tartózkodása idején magyar vezetéknévvel illettetett. A papok száma idővel emelkedett; Lippay esztergomi érsek 1654. évben Romába a pápai consistoriumhoz e tekintetben jelentést tevén, abban kiemelte, hogy a felsőmagyarországi orosz papok hatszáznyi létszámából Beregmcgyére s\á\ötven esik. 3. A papok és hiveik állapota az Unió után. Az óhitű papok sorsa anyagi és szellemi tekintetben nem csekély mértékben kezdett emelkedni az 1649. április hó 24-én Ungváron Rosztosins^ky Partén Péter vezetése alatt munkácsi egyházmegyének 63 papja jelenlétében történt úgynevezett Unió, vagvis a Schizmatikusoknak a római katholikusokkal való egyesülése következtében, melyre az elszakadottak azon három lényeges feltétel alatt állottak, hogy 1. a görög szertartást megtartsák, 2. hogy a római egyház minden jogaiban és kiváltságaiban azzal egyenlően részesüljenek és 3. hogy püspökeiket szabadon választhassák s azokat a pápák igv megerősítsék. Azonban az egyesülés tényleg lassan fejlődött, mert az ősi hithez szilárdul és konokul ragaszkodó tudatlan nép kellően fel nem világosittatván, sőt némely elégedetlen és izgága pap által íelbujtatván, az igy fanatizáltak sokhelvt a felsőbbségnek még ellenállani is merészkedtek, kijelentvén, hogy a pápa által megerősítendő püspöknek hódolni nem fognak. E zilált állapot félszázadnál tovább tartott s abban a ruthén papok művelődés tekintetében nem sokra haladván, közülök sokan akkor sem voltak különbek paraszt híveiknél, mennyiben a régibb papok fiaikat, vagy ezek hiányában a kántorok fiait tanították cirill-irás olvasására s az egvszerü szertartásokra s mint ilyeneket elvezetvén azután a püspökhöz, az vagy pappá diákonussá szentelte s igy a papok száma nem hogy csökkent volna, hanem emelkedett, Bacsinszky szerint: levén annyi papocska, ahány patakocska. S valószínűen magok a püspökök csekély javadalmazásuk mellett, ily felszentelésekből hasznot húzván, nem igen voltak válogatók a papirend megállapításánál s e szentség osztogatásánál. Hiszen az Unió következtében Lipót császár és király csupán annyiban érezteté kegyelmét a munkácsi püspökkel, hogy 1655. évben Partén Péter püspök-