Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÜGYEKRE VONATKOZÓK 1856—1863

463 meink irányában. Mindenek felett pedig bízzunk Istenben, és higygyjük erős keresztyéni hittel, hogy e kínos szenvedés napjai sem valók egyébre, mint lelki erőnk edzésére, s evangyeliumi hitünkbeni megszilárdításunkra. Isten mindnyájunkkal!» Elnök ő Excellentiája ezen búcsú szavait a küldöttség, a szív mélyéből fakadó közhelyesléssel fogadta, és Főtisztelendő Balogh Péter túl a tiszai helyettes Superintendens úr a küldöttség nevében, köszönetet fejezett ki elnök ő Exellentiája buzgó törekvéseiért és fáradozásaiért, s felhívta érzékeny szavakban a küldöttség világi tagjait, hogy legyenek továbbra is gyámolai az evangyeliom szolgáinak, s törhetlen bajnokai az egyház szabadságának és jogainak, mert csak ily egyesített erő mellett lehetünk erősek, az egyházat fenyegető veszélyek elhárítására, s a protestáns egyház jogainak és szabadságának megvédésére. Melv szavakra a küldöttség egyetemesen Áment kJ O O^ mondván, az egész gyülekezetet eltöltő szent lélektől felbuzdíttatva, nagytiszteletű Székács József úr, az evangyeliomi egyház felett őrködő Isteni gondviselés segedelmeért a következő kenetteljes szavakban folyamodott, mondván: «Kegyelemnek Istene, szent Atyánk! Hálákat adunk Néked, hogy minket a Te örökségedbe hívtál, s a Te szent Fijad evangyeliomának világosságára méltattál. Szent örömünket valljuk be előtted, szent lelked ajándéka, azon egyetértés felett, melyet lelkünkbe oltottál akkor, midőn egyházad ügyét, világi hatalom előtt védelmezni összesereglettünk. Egyszersmind fájdalmas panaszszal kesergünk színed előtt, azon ingatagság és félelem felett, mely némely távollevő testvéreinket megszállotta, midőn evangyeliomod igazságaért, küzdeniök kell vala.