Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

94 Sőt ha már fenn van is az ember, nem biztos, vájjon egyszerre felhő vagy köd nem borítja-e úgy el, hogy azután egy lépést sem tehet tovább; mert a lemenetel még sokkal veszélyesebb, mint a fölmenetel. Mi semmi esetre sem bírtunk volna ma fölmenni, mert a csúcson nemcsak sűrű felhők feküdtek, hanem már mi is köddel voltunk körülvéve és nem volt érdektelen, ezen barátságtalan homályból mélyen a napsugarak által fényesen megvilágított széles völgybe, vagyis inkább síkságra kitekintenünk; ámbár azon látvány, melyet az ember néhánv száz lábbal a felhő régiói felett nem ritkán átél, ~ o sokkal pompásabb lehet, midőn t. i. a napfényt azon perczben élvezzük, melyben lábunk alatt az eső esik, mennydörög és villámlik. W/ o Míg itt megpihentünk, az útvezetők tréfás népmesékkel s igaz történetekkel is mulattattak bennünket, melyek itt előfordultak. így például elbeszélték, hogy nyolcz nappal ezelőtt egy paraszt embernek itt fön lefagytak a kezei; ez t. i. zergevadász volt, kik talán többen vannak itt, mint a zergék. A magasban hózivatar leple meg, melynek elmultát a hideg elleni védelem nélkül kellett bevárnia. A mint magunkat kipihentük s a Kohlbach vízéből iva megerősödtünk, folytattuk utunkat és miután két óráig mentünk, kapaszkodtunk, csúsztunk, másztunk s néhányszor el is buktunk, egészen elfáradva és kimeJ > o rülve érkeztünk az öt tóhoz, melynek egyikéből a Kohlbach ered. De ezen természeti tavak látása elfeledteté velünk fáradságunkat. Meredek és zord granitcsúcsok egész köre zárja félkörben a medenczét; ünnepélyes csend uralkodik itt; a zúgás és zaj, melyet a völgyben a sok vízesés okozott, itt megszűnik, nem látszik többé semmi növényzet, csak a száraz, kopár, hóval fedett hegy-