Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

90 részt már romokban heverő Tököly-vár, a város északi oldalán, melyből azonban még csak a kápolna tartotta főn magát jókarban ; néhány templom, két katholikus és egy protestáns, a városház stb. Az evangelikus templom mellett, mely fából van építve, áll a kőből emelt gymnásiumi épület. Vászonkereskedése jelentékeny, évenként 2 300,000 rőföt küldenek Debreczenbe és Pestre. Ebéd után azonnal Lomniczba kocsiztunk, hol Berzevitz}' úrnő ritka nyájassággal és szívességgel fogadott bennünket. Épen sok megyei úr volt ott; köztük Almássy másod-alispán, egy igen vidám és kedves férfiú. Két ismerőst, Okolicsányit és Pécsit is itt találtam. Ma egész nap esett, nem tudom, mi lesz a mi kárpáti utazásainkból; mindenesetre itt kell maradnunk néhány napig. Azon ágyban feküdtem, melyben a néhai B. aludni szokott s melyben lelkét is kilehelte. Késmárkon egy becsületes polgárcsalád ez, melynek tagjai többnyire czipészek, és azon reményben, hogy a hegyek között valami nemes érczet fognak találni, több nemzedék óta az ú. n. rézpadot (Kupferbank) keresik föl, és a sziklahasadékok között keresgélnek; így tehát természetes, hogy ők a Kárpátokat mindenütt nagyon jól ismerik, miért is utazók által vezetőkül használtatnak. Egyikét ezeknek, Dávid nevűt, azon szándékkal hoztuk ide, hogy holnap vele a Kárpátokra felmegyünk, de Berzeviczyné asszony visszaküldte és megígérte, hogy ő maga fog rólunk gondoskodni. Vacsorára itt volt Kralovanszky tanár, Schneider és Halupka Késmárkból, az első Titus nevelője. Vacsora után még zene is volt.