Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

88 van építve, a mennyiben a házak messze fekszenek egymástól és minden parasztnak egy helyen együtt van az ő kis gazdasága, szántóföldje, rétje és kertje; vendéglősünk egy szerencsétlen szakács, a kinek azonban néhai mesterségét vissza kellett hívni emlékébe, mivel kénytelen volt nekünk gulyáshúst főzni krumplival. Július 20. Délelőtt 10 óra felé Ujszandeczbe érkeztünk, egy a szandeczi kerületben fekvő, meglehetős terjedelmű, de rosszul épült városba. A rohanó Dunajecz folyó partján fekszik, melyen Ifkova mögött egy rossz kompon csakhamar áthaladtunk, termékeny széles síkságon, mely félkörben egymás mögött emelkedő hegyek által van határolva. Itt sokáig kellett lovakra várni, míg végre szíves házigazdánk azokat megszerezte. Déltájban néhány lengyel nemes Lis jött a korcsmába. Miskának egy grófnő előtt a cziterán kelleti magát produkálnia. Pivnicsna mellett átkeltünk a határon, hol igen előzékeny vámszedő van. Itt találtuk a mi jövő pálinkafőzőnket, kinek, mivel a megyétől nem volt útlevele, egy kis akadályt gördítettek elébe. Éjszakára Meihekre érkeztünk. és sokkal könnyebben éreztük magunkat, mivel ismét kedves hazánkban voltunk, ámbár itt sok kellemetlenség ért, mert az egyetlen vendéglőnek se gazdája, se ennek felesége nem volt otthon és a vendégszoba kulcsait is elvitték; azonkívül a szolgák annyira részegek voltak, hogy alig birtak lábokon állni. Alig feküdtünk le a korcsmaszobában kemény ágyainkba, kettős lövést hallottunk, mely bennünket kissé megijesztett, de csak egy dupla pisztoly dörrenése volt, melyet kocsisaink az inastól elloptak és a hegyen elsütöttek.