Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

7 társadalom b. Vay Miklóst és gr. Károlyi Györgyöt a magyar nemzet két Adóniszaként emlegette. Az a lekötelező kedvesség, mely nagyvilági műveltséggel, fenkölt szívvel és tiszta elmével párosulva mindenkit könnyen meidiódított, megnyerte számára az emberek bizalmát. o 7 o E bizalom folytán lett egyházának oszlopa, nemzetének választottja, királyának meghitt hű embere és tanácsadója. Politikai pályáján nem volt a rohamosan haladó gyökeres fejlődés zászlóvivője. A csendes, nyugodt, fokozatos haladás elvéhez ragaszkodott: de hazáját szerető hű magyar volt minden ízében, minden csepp vérében. Szent örökségül szállott rá ez a honszeretet nemcsak vallásával, hanem ősei emlékével is, melynek gyökerei a magyar földön szinte a honfoglalás idejéig nyúlnak vissza. Reményét jövőnk szerencsésebb alakulása iránt a kormány és a nemzet bizalmas egyetértésébe helyezte. Az ó-conservativek soraiban küzdött, de azon árnyalathoz tartozott, mely rokonszenvvel hajlott a liberális törekvések felé. Nem volt elfogult, vagy épen túlzó aulicus. Ezért nem is tartották őt Metternich vak eszközének. Becsületes közvetítés és kiegyenlítés útjait kereste. Forradalmi erőszakos küzdelmek nem igen egyeztek gondolkozásával és vérmérsékletével. De midőn a negyvennyolczadiki események sodrába jutott, pillanatig sem késett felajánlani szolgálatát a veszélyben forgó haza ügyeinek rendezésére. A fejedelem parancsa folytán, mint tudva van, 1848 nyarán királyi biztosi minőségben jelent meg Kolozsvárott, hogy «a bomladozó Erdélyben a csendet, rendet, békét, lelki uniót s testvéri egyetértést minden áron fentartani törekedjék». Működése nem felelt meg a közvárakozásnak és saját reményének se. Nélkülözni látszott az elhatározottság, erély és óvatosság azon