Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

70 melyek az itteni kohóknak táplálékukat szolgáltatják. Az innen kikerült kövek barna- és piros vaskövek, limonit és vaspát stb. Ezeket a köveket, mielőtt a kohókba vinnék megpörkölik, hogy elveszítsék a fölösleges kénsavat, azután kiszedik belőle a quarczot, mert ez az olvasztást akadályozná. Most a már megpörkölt köveket összetörik s mészkővel keverve rétegekbe rakják; a mészkő t. i. előmozdítja az olvasztást. Ezen rétegekből 215 fontot vesznek s bozzá két rész szenet is, úgy teszik a kohóba, a hol meggyújtva olvadni kezd. Fönt a kohóban a forróság által elkészül az anyag; középen kezdődik az olvadás, valamint a választó processus, lent pedig kifolyik egy nyilásból a salak, mely könnyebb részekből áll, lejebb pedig a tiszta vas jön ki. Az olvasztó előtt vannak a homokban lenyomott formák, melyekbe az J ' %J izzó folyású vasat beöntik, vagy pedig hosszas lapokat öntenek, melyeket aztán kalapácscsal feldolgoznak. Ez mint nyers vas ösmeretes. Finomabb öntések számára a vas mégegyszer megolvasztatik s így öntetik a formába; a kohó mint mindig, úgy ma is működik; a tűz gyakran 60, egészen 80 hétig szakadatlanúl ég. Szép látvány, a mint ezen tűzhullámok kis patakokhoz hasonlóan kifolynak s különböző csatornákon keresztül a homokban képezett különféle formákban szétosztanak. A munkavezető jókedvében körülbelül két ölnyi magasságból egy serpenyőt tele izzó vassal egy vízszintesen fekvő nedves vaslapra öntetett le. Ezt rendesen meg szokták tenni vendégeik kedvéért; csakugvan nem is láttam ezen szakmában soha valami szebUi/ bet, a Stuwer-féle tűzijátékok és rakéták semmik ezekhez képest. Fönt a tetőn a két kohó között, mely mint két kályha áll ott, egy víztartó van, melyből a hydraulikus