Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

49 nyok nagyon Ízlésesen és tisztán vannak öltözve, gyakran csinos arczokat is találni köztük. Van itt egy ősrégi katholikus templom, melyet megtekintettünk. 1506ban egy bizonyos Jola Margaréta által építtetett; az építés módja egészen valódi góth-stylus és ritkasága miatt érdekes. Ha a templomba mennek, egy toronyalaku épület mellett kell elmenni, melyben a harangok csüngenek; itt balról egy crucifix áll a következő felirattal : <íxtum non istnm, sed xtum crede per istum». A három külső oldalon a következő feliratot látjuk: «

Potior sed non confundor Ao 1757; die in sopite, pacem habete. Dens non me despicias». A templom egy fal által két részre van osztva, melynek mindegyike egy ajtóval bir; mondják, hajdanában az egyik részben a katholikusok, a másik részben a protestánsok tartották istentiszteletöket. Most a protestánsoknak saját templomuk van. Azután a városházához mentünk s pedig a levéltárba, mely nagyon régi iratokat tartalmaz. Egy részeg jegyző többek között olyat mutatott, melyben I. Károly király 1321 július 4-én a Jolai-családnak számos bakabányai bányát adományozott. A fent említett templom alapítónője ezen családból való volt. Midőn tovább akartunk menni, láttunk egy ajtóban egy nehéz lánczokkal megkötözött, csinosan öltözött szép leányt állani. Gyermekgyilkosság volt a bűne s a város által már halálra ítélve. Néhány szót szóltunk hozzá, de hangos sírásba tört ki, bár vigasztaltuk. A katholikus káplán volt a csábítója, tehát gyilkosa is. Miután még egy darabig a városi számvevőnél, Kreviczkynél, mulattunk, visszakocsiztunk Bagonyára. Vacsora előtt megismertem Nyáry úr egyik öreg házvezetőnőjében Lübecknét, a kit ezelőtt öt évvel Tihanvi udvari tanácsosnál gyakran láttam; de ez J O«^ nem volt épen a legérdekesebbje annak, a mit ma láttam. Báró Vay Miklós életéből. 4