Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

ELŐSZÓ.

4 Nem lehetett czélom, megbizásom sem volt, hogy a velem közlött adatokból báró Vay Miklós kimerítő életrajzát írjam meg. Ezek az adatok önmagokban nem is voltak volna arra elegendők. Legalkalmasbnak véltem, nyilvános működése kiválóbb időszakait követve, csoportosítni a rendelkezésemre bocsátott iratok érdekesebb darabjait. Úgy gondoltam, hogy azok valóban figyelemre méltó adatok a kor történetéhez s megérdemlik a közrebocsátást, habár nem egy jelentéktelennek látszó apró vonás és körülmény fordul elő azokban, de melyek egv vagy más tekintetben mégis jellemzők. Némi kétséget okozott annak meggondolása, vájjon nem követünk-e el kíméletlenséget az elhúnyt kortársak emléke, vagy azok utódai iránt az által, hogy nyilvánosságra nem szánt, magán természetű, de közérdekű leveleiket, irataikat nyilvánosságra hozzuk. Azonban részint keletkezési idejök nagy távolsága, részint tartalmok közérdekű és soha nem restelhető hazafias volta, eloszlatta a család aggodalmát, hogy ne riadjon vissza a gyűjtemény közrebocsátásával járó felelősségtől. így lépnek nyilvánosság elé ezek az Emléklapok, melyeket czélszerűnek véltem báró Vay Miklós rövid életirásával vezetni be. Nagyrészt sok helyen csaknem szórólszóra azt az önéletrajzot használtam, melyet theresienstadti fogságában ő maga írt s melyben részletes czáfolata foglaltatik az ellene hozott hadi törvényszéki Ítélet indokainak. Fölemlítem, hogy ezt a czáfolatot, valamint a hadi törvényszékhez nyújtott előterjesztést és a császárhoz intézett felségfolyamodványokat, melyek a báró sajátkezű fogalmazványában az iratok közt találhatók, a gyűjteménybe fölvenni nem akartam. Egy kétség örvényéig zaklatott ember védekezései azok, a kinek pallos függött a feje fölött.