Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

34 szár újra fölruházta őt a tőle előbb megvont régi kitüntetésekkel : a es. k. kamarássággal, a v. b. titkos tanácsossággal és a Szent Istvánrend középkeresztjével. B. Vay azonban nyiltan kifejezte, hogy az októberi diplomával sokban nem ért egyet. Ennek folytán számos felvilágosító legfelsőbb kézirat intéztetett hozzá s azoktól is bátorítva, megkezdette működését az alkotmányosság útjának egyengetése körül. Pár bét alatt rendezve volt a cancellária s a kir. curia. Föléledtek a megyék új főispánok vezérlete alatt. Rendeztettek a városok és kerületek. Visszacsatoltatott a szerb vajdaság és a Muraköz. Bécsből az oda felszállított magyar hatósági levéltárak, perek, hivatalos iratok és hivatalnokok visszaszállíttattak Pestre. És végre sikerült az országgyűlést is egybehívatni az 1861-ik évi ápril másodikára. Meg kell említeni, hogy az 1861 február 26-án kibocsátott császári nyilt parancsot, mely az októberi diplomát nemcsak megerősítette, hanem kibővítette, s alaptörvényt képezett a birodalom képviseletére nézve, daczára Schmerling unszolásainak és cselszövésének, b. Vay aláírni egyáltalában nem akarta. E miatt cancellárságáról való lemondását is benyújtotta Ó felségének, a ki azonban azt el nem fogadta. B. Vay megfontolván a válságos körülményeket, a haza érdekében vélt cselekedni az által, hogy hivatalát egy ideig még megtartotta. Reményt fűzött az országgyűlés összejöveteléhez. Hitte, hogy király és nemzet közt, kölcsönös jó akarat, eszmecsere és felvilágosítás által, a közviszonyok törvényes uton tisztáztatni fognak és ő magas bizalmi állásában e téren talán hasznos szolgálatot tehet hazájának. Az országgyűlés azonban nem az osztrák minisztérium által kivánt irányban haladt. Legkisebb kilátás sem