Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

26 pal később Nagy- és Kis-Enyeden, Tordán, Felvinczen sll). B. Vay megragadta e végzetes körülmények közt a véleménye szerint alkalmazható eszközöket, de ebbeli eljárását a magyar kormány erélytelennek s elégtelennek s megtorlásra méltónak gondolta, a németek pedig később terhül, sőt bűnül rótták fel neki, nem fogadván el mentségül az erkölcsi és physicai kényszert, melynek ama zavarokban, a legloyalisabb és leghívebb kormányférfiak, sőt maga a kormány is nem egyszer meghódoltak. Egyébiránt midőn b. Vay arra a szomorú meggyőződésre jutott, hogy még a császári kéziratokkal is gúnyt űznek; hogy a trón legközvetlenebb közeléből egymással ellenkező parancsok adatnak ki egyszerre s a leghívebb alattvalókat misztifikálják: csak illő alkalomra várt, hogy eme kétértelmű politikának az ő lába alatt ingadozóvá lett talaját becsülettel elhagyhassa. Erre egész alkalmasnak látszott az az idő, midőn a császári csapatok Wardener tábornok alatt Kolozsvár felé közeledtek és a várost ostrommal fenyegetve átadásra hivták fel. B. Vay jónak látta a fenforgó körülmények közt egy haditanácsban elhatároztatni a jelentékeny magyar őrségnek a városból kivonulását, ily módon megakadályozni a hasztalan vérontást s megóvni a fenyegetett város lakosait a biztos szerencsétlenségtől. Ez volt b. Vaynak, mint kir. biztosnak, utolsó ténye Erdélyben. Küldetésének ily módon történt bevégzése után szomorú napok vártak rá. Hire terjedt, hogy nem megvédelmezte, hanem elárulta a szabadságért küzdő nemzet érdekeit. A városnak a felizgatott tömegtől való kiürí< tése alkalmával kődobálásokkal s lövöldözésekkel üldözték. Magyarország határa felé történt egész visszavonulása alatt élete is folyvást veszélyben forgott az ingerült csapatok közt. A mint a határra eljutott, Hodossy Miklós